Avagy hogyan lesz a nyers szöszből kész kötött darab.
Egyszer volt, hol nem volt, egy amolyan felescsere típusú egyezség alapján érkezett egy doboznyi nyers alpaca szösz. Azon mód, ahogy az állatról levágták.
Puhának, nagyon finom puha volt, meg fehér is... vagy olyan fehér szerű inkább. És mindenféle "zöldség" (széna, szalma, fű, fa, virág, meg alpaca kaki).
maroknyi szöszcsomóról maroknyi szöszcsomóra néztük át apránként, kiszedegetve a nem oda való dolgokat, meg szedegettk, meg szedegettük, meg még szedegettük, meg még egy kicsit.
No, nem ennyi volt benne, ennél sokkal, sokkal több.
Aztán elküldtük a fürdőkádba fürdeni. meg még egyszer megfürdeni, meg még egyszer. A számolást valahol 9 és 12 között vesztettem el. Az első pár fordulóban a kád alján több cm-en állt a sár.
Ezután a nagyszoba közepén száradt. Szerencsére Kristóf már edzett, kicsi kora óta hozzászokott azanyja dolgaihoz, a szeme sem rebben, ha egy nagy kupac nedves szösz megjelenik a szoba közepén, csak átlép rajta és megy a dolgára.
Majd futott néhány kört a kártolódobon.
Majd megfontam, és elkezdtem kötni...
És kötni, és kötni.. aztán blokkoltam.
Majd fényképezkedtünk...
Fotóztunk közelit,
És távoltit, majd szépen becsomagoltam, és visszaküldtem oda, ahonnan eredetileg jött.
A szösz Sandy Kunath-tól érkezett.Az után a rengeteg szedegetés, és mosás után a legfinomabb, legpuhább, és legfehérebb alpaca szösz lett belőle, amit valaha láttam. A felét kártolás előtt befestettem, és a (nekem) szokásosnál vastagabb DK vastagságra fontam, és gyöngyökkel navajóztam, ez egy másik bejegyzés témája lesz.Ezt a nyakmelegítőt abból a maradék szöszből készítettem, amit félretettünk, mert ez volt a legszürkébb, legpiszkosabb, legdurvább...
Köszönetet kell mondanom Krisztinek, a rengeteg segítségért, a társaságért, a hátfájdító izé-mizé szedegetésért, és minden egyébért.
Zsókának, hogy nemcsak használhattam a kártolóját, de haza is hozhattam kölcsönbe karácsony környékén.
A nyakmelegítőt a DROPS 155-29-es mintájára alapoztam (körben kötöttem, és csak az utolsó két minta egységet használtam. A szemszámra (sajnos nem emlékeszem)
Fotók: Deli Kristóf.
1 megjegyzés:
Hát nekem most elállt a szavam. Mennyi munka, mennyi tengernyi törődés, mennyi érintés - és milyen gyönyörű végeredmény! Nem tudok másra gondolni erről a bejegyzésről, mint arra, hogy bár többször tudna megmutatkozni az emberi tevékenység méltósága a világban. Klassz, értékmentő projekt volt ez a javából, le a kalappal!
Megjegyzés küldése