Ujévi szerencse-kardigán, avagy DaVinci démonai

Ahogy itt itt itt és itt is (vagyis néhány éve januárban valamikor legalább egyszer mindig) már elmeséltem az újévi szerencse-pulcsi történetét, aminek az ötlete Angela Barátnőmtől származik...

Sőt olyan sokszor mondtam már el, nemcsak itt a blogon, hanem a Facebook-on is ilyen-olyan csoportokban, hogy többeknek megtetszett az ötlet, és az ötlet mellé csoportot is életre hívtunk, sőt a csoportnak elég népes tagsága van (legnagyobb meglepetésemre, és örömömre).

A dolog lényege ugyebár, hogy úgy kezdjük az újévet, ahogyan azt folytatni szeretnénk, az én (a mi) esetemben ez ugye sok kötést jelent :-)

Újévkor az első dolgom egy új pulóvert elkezdeni, és egyébként rám nem jellemző módon, addig nem is kötök mást amíg ezzel el nem készültem. Mivel a körülmények úgy hozták (vizsgaidőszak, szakdolgozat, más munkák), hogy a DROPS fordításokkal rendesen le voltam maradva, ezt a lemaradást próbáltam behozni, aminek az egyik eredménye az lett, hogy december 31-én, kb 18 órányi munka után éjjel 11.40-körül töltöttem fel az utolsó mintát... ezek után annyira fáradt voltam, hogy éjfél után már csak néztem ki a fejemből, beszélni sem tudtam értelmesen, nemhogy azt a minimális számolást ami a kezdéshez kellett volna, végig tudjam követni...

Így elsején kora délután kezdtem el, de utána, "ennyi pihenést megérdemlek" felszólítással sikerült jó ütemben, jó sokat kötnöm, így a saját (egy kardigán 4 napa alatt) rekordomat megdöntöttem, és 3 nap alatt, 4-én délután már blokkolódott...

Sokat tanakodtam, hogy mi legyen az újévi darab. A színe ugye fix, szerencse-piros... Volt egy tervem, sötét, feketés piros fonalból terveztem egy újabb Lion Neck kardigánt , de pár nappal korábban egy turiban nagyon hasonló vonalvezetésű, piros, tiszta kasmír kardigánt találtam, amit nem tudtam otthagyni, így mást  kerestem. Végigböngésztem a DROPS választékét, sőt a csoportból is sok segítséget kaptam, végül mégis úgy döntöttem, hogy mivel az idei egyik tervem az, hogy a suli végeztével bízom benne, hogy kicsit több időm marad a kretaív dolgaimra, a tervezéshez is szeretnék visszatérni, így saját kútfőből raktam össze egy top-down kardigánt. 

Adott mennyiségű (40 deka) fonalam volt, ehhez a tényhez igazítottam az elgondolást. Azért lett fentről kezdett, mert ha elkészítem az egészet vállig utána a két ujját, a testrészt addig tudom kötni,a míg a fonalam tart. A csipkeminta is lazábbá teszi, jobban lehet a blokkolással széthúzni. A minta egy régi zoknis könyvben talált minta változata (egy szemmel szélesebbre vettem, tükröztem és a két oldalt egymás mellé tettem). A karcsúsításhoz a szemeket nem a kardigán oldalán, hanem a minta mellett fogyasztottam, a szaporításnál pedig, hogy az A vonala hangsúlyosabb legyen, a minták között is szaporítottam szemeket.

Ha lett volna még fonalam, szívesen belekötöttem volna még egy gombolyagot, hogy kicsivel hosszabb legyen, de így is kb. 15 cm maradékkal láncoltam le.
Miköze mindehhez DaVincinek? Amíg kötöttem a teljes harmadik évadot megnéztem... Szerettem ezt a sorozatot.

Fotók: Deli Kristóf