2016. február 19., péntek

Heti fonós- születésnapi dac

Már említettem, hogy az elmúlt ősszel és télen (ok, nagyjából Augusztus elejétől mostanáig) rendkívül elfoglalt voltam...tudom, ez így elég nagyképűen hangzik, de már az egyetem és a két állásom is annyi volt, amit éppen kezelni tudtam, és ehhez jött a magazin... Amikor azt elvállaltam, tudtam, hogy ez rendesen kibillenti az így is nehezen fenntartott egyensúlyt, de ugye arra égsem mondhattam nemet, akkor sem, ha tudtam hogy ez jónéhány átdolgozott éjszakát, a hétvége jelentésének teljes megszűnését jelenti majd, és azt, hogy kézimunkára a minimálisnál is kevesebb időm lesz majd.
Azonban, amikor decemberben eljött a születésnapom, valami elpattat és úgy viselkedtem, mint egy hisztis kisgyerek. Csak fonni akartam, semmi mást. Nem dolgozni. Nem háztartási munkát csinálni. Nem tanulni. Nem beadandót/szakdolgozatot/akármit írni. Csak fonni, és hát, ha van előnye a felnőtt létnek, az, hogy végiggondolhattam, és dönthettem úgy, hogy az elmúlt időszak után megérdemlem.

Minden különösebb terv nélkül túrtam bele a szöszös készletemnek annak  részébe, ami konkrét cél nélkül lapult, csak azért vettem meg mert azt gondoltam jópofa lehet, és kiváncsi voltam milyen lehet vele dolgozni.

Különösképp vonzódok a sokszínű, hosszában csíkos gyapjúszalagokhoz, szeretem ahogy fonás közben változnak, keverednek a színek, és szeretem a tweed-es, cirmos hatást (ja, hogy egyébként is szeretem a tweed-es, cirmos fonalakat? micsoda meglepetés).
Az első amiben a kezem megakadt ez a narancs/piros/ pink merino szösz volt. A szokásos lace fonalnál vastagabbak fonását is gyakorolni akartam,
A végeredményt pedig szeretem. Nem annyira egyenletes, mint lehetne, de ha tökéletesen egyenletes fonalra vágynék, nem dolgoznék vele hosszú órákat/napokat, hanem bemennék a fonalboltba és lebenném a polcról, nem? Szeretem a kézzel fonott fonalakban azt, hogy teljesen egyediek, és azt, hogy ezek az apró "tökéletlenségek" különleges karaktert adnak.
Ezt egy kissé még mindig túlsodortam (notóriusan gyorsan pedálozok a rokkán), bár már sokkal kevésbé, mint koábban,  
100 gramm, 2 ágú, és kb 350 méter.

2 megjegyzés:

Kamilla írta...

Szerintem annyira eszméletlenül jól néz ki ez a tutti-frutti ízű (igenis, ízű :-D ) fonal, hogy simán megért pár kimaradt mosogatást!

T. Alexandra írta...

Nahát, ez az a kategória nálam, amikor ezeket a kézzel fonott fonalakat csak simogatni és szagolgatni (ehhh :) ) szoktam. :) Én már főzés közben is fonok... a lábas mellett állva... Legalább vicces pillanatokat okozok a másiknak is :D