2016. május 20., péntek

Pünkösdi vásár a várban

Bár ritkán járok vásárokba árusítani, Enikővel úgy döntöttünk az ő orsói, és fából készült dolgai (gombok, sáltűk, és egyebek) és az én színes gyapjúim, fonalaim jól kiegészítenék egymást...
Ráadásul felszabadult némi időm, így két napot töltöttem az Enikőék által készített rokkán fonva... A számítógép elől végre kicsit elszabadulva, emberek között, beszélgetve. Ha csak az eladásért, a pénzért mentem volna, eléggé csalódott lennék, de mivel nem az volt a legfontosabb tényező, élveztem a két napot, és jó néhány dolgot tanultam...
Például azt...
Hogy a legjobb hely sem garantálja a vevőket...
Hogy egyre több hölgy vállalja az ősz haját...
És azt, hogy mindannyiunknak jó esik egy váratlan dícséret...
Hogy lehet szétfagyni, és rákvörösre sülni egy napon belül...
Hogy lehet csak két mellékhelyiség látogatással végigcsinálni egy napot...
Hogy a tény, a legközelebbi mellékhelyiség a Nemzeti Galériában van, és fizetős, nem garancia arra, hogy tiszta lenne, vagy azt,van ott papír, kézmosószer, vagy lehetőség a kéztörlésre/szárításra...

De például azt is, hogy lehet barátságot kezdeni pusztán hajszín alapján...
Hogy tudok két napig egy helyben ülni és fonni...
Hogy igazán jólesik ha egy barátságos arc felbukkan...

Nincsenek megjegyzések: