Minden igyekezetem ellenére, hogy a ruha készítését dokumentáljam, a szabásmintával való küzdelemben alaposan megcsúsztam az idővel, és igen csak össze kellett magam kapni, hogy időben elkészüljek a varrással, így azt már nem fotóztam olyan alaposan, mint ahogy terveztem. De sebaj, nem ez az utolsó ruha, amit készítek, valószínűleg még regency stílusból sem az utolsó...
Igen, a 100 % -ban hiteles ruhák az 1850-es évek előttről kézzel készülnek... A hagyományőrző, újrajátszó, "costuming" közösségben mindenki maga dönti el, milyen mértékben merül alá... Biztos lesz olyan is, amikor egy teljes ruhadarabhoz szükséges minden öltést kézzel varrok, de ez a nap mg nem jött el. Egyrészt a sebesség miatt varrom (elsősorban a hosszanti) belső varrásokat géppel. Másodsorban még nem érzem, hogy egy kézi varrás lehet olyan stabil, mint a gépi.
Harmadsorban, pedig igenis lehet látni olyan eredet darabokat, ahol a kézi varrás olyan szabályos, hogy szem nem tudná megkülönböztetni a gépitől.
Nem, semmi bajom a kézi varrással, sőt, így is rengeteget használom, szinte minden varrásszél kézzel van eltisztázva, minden bélelő kézzel van leöltve, a ruháimban kevés kivétellel sem kívül, de még belül sem látszódik gépi varrás.
A korábban készült regency / napóleon kori ruháim mellrésze húzott, azaz két rétegből áll, a külső réteget az alsó réteghez húzással igazítom. Egyszerű.
Azonban az inspirációnak használt eredeti ruha leírásában azt olvastam, hogy a derékrésze, é a mellrésze is, húzás helyett hajtásokkal készült. Tucatnyi apró, néhány milliméteres hajtás, mindkét oldalon, úgy, hogy még szimmetrikus is legyen... Umm. Egy félnapos játék.
A szoknya hajtásait (ez ár nem is tucatnyi, hanem sokszor tucatnyi hajtás, bár nagyobbak a felsőrészénél... a felsőhöz képest gyerekjáték volt, de így is időigényes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése