Hát kissé elvesztettem a fonalat... vagyis nem igazán, csak a dolgok kissé besűrűsödtek, és bonyolódtak... Ahogy épp sajnálni kezdtem magam, hogy kifutok a posztolnivalóból, egy csomó munka, egy sor varrnivaló, concert és hagyományőrző esemény történik egyszerre... Ami amúgy elég izgalmas, szeretem, ha zajlik az élet, szeretem, ha zsonglőrködni kell az időbeosztással, hogy minden beférjen a 24 órába,m de néha valami elmarad.... vagy későbbre tolódik.
Mindenesetre, vissza a bejegyzés témájához... A balatonlellei fellépésen szembe kellett néznem a ténnyel, hogy bármennyire szeretem is... .
...a fűző, amit 2018-ban készítettem, nem használható többet. Annak idején hibáztam, az acélmerevítés vágott végét szigetelőszalaggal próbáltam lezárni, és bárhogy is, ez a vágott szél folyton átrágta magát a szigetelőszalagon, és az anyagon is, és általában az oldalamban kötött ki valamelyik. Ráadásul a századfordulós fehér blúzokhoz fehér fűző kellett..
Még mindig nem érzem a leküzdhetetlen vágyat egy századfordulós, S fűzőhöz, így inkább egy általánosabb, viktoriánus fazont választottam, ami a reformkortól a századfordulóig elmegy.
A redthreaded-től tavaly vásárolt mintát használtam, a próbához Tilda barátnőm segítségét kértem, de amikor a próbadarab megvolt, bejelöltük a változtatásokat, onnan egyedül voltam, újrarajzoltam a szabásmintát, és jöhetett a varrás.
A fém kapcsolós szerkezet mindig is varázslatnak tűnt. Nem ez volt az első alkalom, amikor ilyet varrtam (most jövök rá, hogy itt nem is írtam az esküvői ruháról, amit tavaly varrtam... hurrá, egy újabb téma bejegyzéshez), és valóban gyakorlat teszi a mestert...ha nem is tökéletessé, de határozottan jobbá.
Van néhány dolog, amivel elégedett vagyok, és van, amin változtatok a következő alkalommal.
Tetszik a mellrész háromszög alakú betétje, bár rövidebbre kellett vennem az eredetinél.
És elégedett vagyok a háta fűzéssel is.
1 megjegyzés:
Szóhoz sem jutok...
Hogy milyen ügyes vagy!!!
A türelemről nem is beszélve!
Klassz!
Megjegyzés küldése