Nincs ma igazából semmim, legfeljebb egy viccem...
Megy a medve
az erdőben, egyszer csak meglátja a nyuszikát sírni egy kövön. Odamegy hozzá,
megkérdi:
- Miért
sírsz, nyuszika?
-
Megerőszakoltak.
- Hol?
- A
folyóparton.
- Mikor?
- Hát,
tegnapelött, tegnap... és most is oda megyek.
Én meg
elmegyek pihenni... majd jövök.
Bocs, nem akartam ennyit használni ezt a menekülő útvonalat, de fáradt vagyok.
Szóval kaptok egy nem méteres kalács formájú méteres kalácsot.
Ez a nagymamám sütije volt, amit "sátoros" ünnepeken (húsvétkor, karácsonykor sütött, és az elmúlt években én sütöttem meg apukámnak. Az idén nem volt energiám a hagyományos formához, így kissé modernizált fazonban érkezett.
.jpg)
Emlékeztek a rózsaszín kézzelfont fonalra, és a nyakmelegítőre, amit kötöttem belőle? Igen, arra.
Amikor elkészült, megmaradt a gombolyagnak kb a fele, én meg átlapoztam a Ravelry kedvenceimet, hogy mihez kezdjek vele. Talán egy pár ujjatlan kesztyű? De nem tudom, hogy a leendő tulajdonos hogy áll az ujjatlan kesztyűkkel, és egy teljes ujjasra nem lett volna elég a fonal. Talán egy sapka? Nem elég sapkára sem , de mi lenne, ha adnék hozzá egy másikat, és csinálnék valami norvégmintásat? Egy ideje tervezgettem Swirl sapkát kötni, itt volt a legjobb alkalom.
Ezen a héten a pénteki rejtély nem sokáig maradt rejtély.
Nem voltam benne biztos, hogy kell-e határozott vélemény bejegyzést írnom karácsonykor, de felmerült néhány kérdés a tegnapi, zoknimosós képpel, hát tessék.
igen, tényleg hordom a kézzel kötött zoknijaimat, gyakorlatilag csak ezeket a kézzel kötött zoknikat használom október elejétől úgy április közepéig (persze, az időjárástól függően).
Nem, nem csak azok a zoknijaim vannak, amit a szárítókötélen láttatok, egyszer talán lefotózom a zoknisfiókom teljes tartalmát.
Igen, ezeket a zoknikat géppel mosom, és itt van az a bizonyos határozott vélemény, mert úgy gondolom, hogy a kézzel kötött holmik közül csak és kizárólag a zoknifonalból (kb 20-30% akril vagy poliamid tartalmú) kötött zoknikat, és esetleg az ugyanilyen kötött kesztyűket szabad géppel mosni.
MINDEN MÁST (sapkákat, sűlakat, pulcsikat, kendőket, és egyebeket) csak kézzel szabad mosni.
Nem, nem érdekel, hogy a fonal superwash vagy akár akril. Nem, nem érdekel, hogy van a gépeden kímélő gyapjúmosó-programod.
Ha valaki olyan sok órát eltöltött azzal, hogy kössön neked valamit (vagy én magam sok-sok óráigdolgoztam vele) ez a sokóra munka megérdemli, hogy betegyük a mosdókagylóba, tegyünk rá pár csepp sampont, vagy levendulás tusfürdőt, párszor megnyomkodjuk, leöblítsük, kinyomkodhuk belőle a vizet és vízszintes felületre fektetve szárítsuk.
A víz kinyomására két módszerem van, és mind a kettőhöz vastag és nagy törölközőbe csavarjuk. Az egyik módszerrel kinyomkodjuk a feltekert törölközőt, akár egy kisgyereket is megkérhetünk, hogy szaladgáljon rajta egy kicsit. A másikat nagyobb tételekhez használom (pulcsikhoz, kendőkhöz, stb). Beletekerem a darabot egy hatalmas törölközőbe (minél nagyobb, annál jobb). Miután betekertem, a két végét is behajtom és... beteszem a centrifugába.
A vastag frottír-réteg megvédi a darabot. A centrifugális erő a mosógép dobjának falához nyomja a csomagunkat, és ott is tartja.
Ez a több réteg frottír megvédi a darabot és, ha végzett a gép, kibonthatjuk, vízszintes felületre fektetjük, és akár ki is tűzhetjük blokkoláshoz vagy újrablokkoláshoz. Ugyanakkor, ezt a centrifugázást CSAK ÉS KIZÁRÓLAG SAJÁT FELELŐSSÉGRE PRÓBÁLJÁTOK KI. Minden mosógép más, és én azt is megértem, ha valaki a biztosra megy, és a kézi csavarást választja.
Mi a különbség a gépben mosás és a gépi centrifugálás között? Hogy a vastag frottír anyagrétegek megvédik a kötött anyagot és (legalábbis azoknál a mosógépeknél, amikkel én dolgoztam), a centrifugális erő kinyomja a kis csomagot a mosógép-dob falának, így a darab nem mozog, nem dörzsölődik.
van egy címkém, amit a kézzel kötött ajándékokra szoktam tenni, amin ilyesmi szöveg van: "kérlek ezt a darabot KÉZZEL mosd. Ha a mosógépbe teszed, és tönkremegy NEM AKAROK TUDNI RÓLA." Vagyis ne gyere azzal, mennyire szeretted pl azt sapkát, de tönkretette a mosógép és készítenék-e újat, mert a válaszom úgyis NEM lesz.
WIP, vagyis "work in progress", vagyis folyamatban levő project.
Egy sapka abban a reményben, hogy elkészül még időben ahhoz, hogy karácsonyi ajándék lehessen.
.jpg)
.jpg)
Az a bizonyos köpeny-forma ruhadarab az olasz reneszánsz ruhák (gamurra) fölött
Bármilyen szép is az a ruha magában, egy giornea nélkül nem teljes öltözet.
Olyan, mint a szuperhősök köpenye, csak úgy repül az ember után, bár az igazi szerepe egy meleg réteg, ha kell, és persze, védi a ruhát... bármitől, amivel a mindennapos viselés közben találkozhat.
Sok éven át nekem nem volt ilyenem, így elhatároztam, utánanézek, hogyna készíthetnék egyet.
Néztem szabásmintákat, festményeket, fotókat nőkről, ahogy ilyet viselnek, és jó alaposan megnéztem egy a darab bársonyt, ami a készleteimben bujkált, hogyan is tudnék egyet kipréselni a szűkös méretből.
Átpörgettem a telefonom képeit, találok-e valamit a készítéséről, de hiába, így be kell érnetek olyan képekkel, amin én viselem.
Ahogy a múlt héten említettem, ezekben a bejegyzésekben megmutatok néhányat azokból a befejezetlen darabokból, amit akkor találtam, amikor átnéztem/rendberaktam/átrendeztem egy rakás fonalas dobozt.
Szóval, mit tennétek, ha találnátok az elfeledett fonalak között valami ilyet?
Igen, ez az a csipke, amivel láttatok... küszködni. Vagyis annyira nem küszködtem, de kellett egy kis idő, hogy újra belejöjjek a csipkekötésbe...
Amikor a Gyapjúnapra festett fonalak között posztoltam ezt, az egyik barátomnak igencsak megtetszett, de ő nem köt...
Vagyis Határozott Vélemény.
A kötött holmik és a zipzárok nem mennek együtt, ütik egymást. Nem azért mert púp az ember hátán bevarrni őket. Nem, semmi gond azzal, hogy be kell varrni őket, csak simán nem szeretem őket, és ha tehetem, elkerülöm, hogy használnom kelljen, és szerencsére, a történelmi ruhákból egy sor különböző módját megtanulhatja az ember lánya annak, hogyan tudnak a ruhák zipzárok nélkül záródni. Tudom, hogy egy sor olyan minta van, amit zipzárral terveztek, de nekem... ekkk. Inkább kötök gombpántot és varrok fel gombokat.
Igen, a születésnapom ebben az évben keddre esik, de senki sem mondja, hogy nem ünnepelheted a megelőző hétvégén. IS.
Két koncert, 600 kilométer, 2 hagyományőrző/élőtörténelem rendezvény, két különböző korszakkal, és úgy 6 óra alvás.
Pont, ahogy szeretem.
Mit is mond az a Facemook mém a Nyilasokról? "Majd alszom, ha meghaltam!"
Ma 22 éve halt meg az anyukám. Írtam már arról a napról, ami ugyanúgy hétfő volt, mint ma, a hóesésről, a Zagyvahídról, amin át gyalogoltam, hogy még egyszer utoljára megöleljem, de elkéstem.
Úgy gondoltam, most mesélek kicsit róla.
Már többször emlegettem, milyen remekül kötött az anyukám, bár miközben nekem a színes minták állnak igazán közel a szívemhez, ő egy csavartminta-varázsló volt, szépséges csavartmintás pulcsikat kötött. Mivel valaki rákérdezett a FB-on belenéztem a régi fényképeimbe, találok-e képet ezekről a pulcsikról, és volt néhány.
Nézzétek:
Amikor azt mondom, hogy nem tudom milyen az élet kézzel kötött holmik nélkül, erre gondolok:
UPK (as in Újévi Pulcsit Kötünk).
Minden évben, bár azt mondom, hogy a szabályok nagyon lazák, igazából az egyetlen szabály, hogy MAGUNKNAK kössünk, magammal azért általában szigorúbb vagyok.
Általában, de volt pár év, amikor kicsit lazítottam, és bár tudom, hogy annak, hogy a dolgok, amiket olyan óvatosan építettem fel, és dolgoztam értük, szép lassan szétesnek. nem sok köze van a szerencsepulcsimhoz, mégis... Épp ezért tavaly igenis betartottam a szabályaimat, és nem kötöttem mást az Újévi Pulcsin kívül, csak az utazós-zoknit, és a folyamatban lévő maradékos nyakmelegítőt) az is utazós kötős projekt), addig, amíg az újévi cucc el nem készült.
Azonban a dolgok nem fordultak jobbra, sőt, tovább csúsznak szét.
Ráadásul azon gondolkodom, mégis hány piros pulcsit hazsnál valaki? Ó, igen, szeretem a pirosat, jól állt nekem sötétbarna hajjal (kisgyerekkoromban), vöröshajjal, és az ezüsthöz is jól megy. Ráadásul van az évnek egy időszaka, amikor pirosat pirossal hordok (hmm, azon kívül, hogy szeretek változatosan és színesen öltözködni, mindig vannak bizonyos időszakokhoz kapcsolható színek, vagyis az év bizonyos szakaszaiban hajlamosabb vagyok egy adott színcsoportot nagyobb arányban használni (egyszer talán írok erről is). Mindesetre, mivel itthonról dolgozom, nem kell mindennap munkahelyre öltöznöm, csak akkor ha eseményre, fellépésre megyünk (ahol szinte azonnal átöltözünk), koncertre, próbára, táncórára, vásárolni.
Na jó, abbahagyom a karattyolást, és mutatom a lehetőségeket:
1) Kiválasztottam egy leemelt szemes mintával készült kardigánt, ami azóta izgatja a fantáziám, amióta megjelent, és - újfent használhatnék hozzá egy csomó szürke és piros árnyalatú maradékot, de ugye már tavaly is piros/szürke kardigánt kötöttem.
2) Találtam egy csomag téglapiros gyapjú/viszkóz fonalat, ami valahol a csipke és a fingering castagság között van (50 gramm 300 méter - van 400 grammom.) és kereshetnék hozzá valami könnyű, vékony csipkés mintát, használhatnám duplán, vagy az ugyanilyen, de fehér fonallal együtt, csíkosnak, mintásnak, de akkor milyen minta?
3) Elővehetem azt az adag mályvás zoknifonalat, amihez teljesen jó lenne kontraszt színnek az a törtfehér/lilás zoknifonal, amit a múlkoriban turiztam, ráfoghatom, hogy ...ööö, pirossss-sas, vagy mégis csak a piros-alapú színekhez tartozik... vagy valami, és megköthetném belőle Elenor Mortensen Renaissance pulcsiát, amire szintén igencsak fáj a fogam.
4) Hagyjam teljesen figyelmen kívül a szabályomat, hogy a szerencsepulcsinak márpedig pirosnak kell lennie, és fogjak hozzá ahhoz a fehérhez, amibe totál belezúgtam, annyira, hogy a mintáját is megvettem, és fonalat is rendeltem hozzá (DROPS-ot, mégcsak nem is akciósan).
5) Ha hagyom a piros elképzeléseket, megköthetném azt a Kate Davies pulcsit (ÁSTA SÓLLILJA), amihez szintén vagy 10 éve megvettem a fonalat, és most éppen megtaláltam.
Mit gondoltok?
Ti mit csinálnátok?
