Tavaly végre sikerült olyan késő viktoriánus/kora edward-korabeli (vagyis századfordulós) szettet varrnom, amivel már elégedett voltam, de a kiegészítők szemetszúróan hiányoztak.
Szóval megcéloztam, hogy beszerezzek párat.
Először is átbogarásztam a Vaterát, és csodák csodájára ott lapult a tökéletes esernyő. Sötét piros/bordó, pont, mint az anyag, amiből a ruhámat készítettem, a nyele pedig valamilyen bakelit, ami úgy néz ki, mintha faragott csont lenne. Magasabb volt az ára, mint, amit ilyesmire költeni szoktam, vagy szánok, de épp közeledett a születésnapom (igen, egy éve volt), így megvettem magamnak.
Ott volt még a kistáska kérdése.
A szalaghímzés régóta érdekelt, és, amikor a Ráth Villa, a múzeum, ahol elég gyakran megfordulunk fellépőként "Készítsünk hímzett kézitáskát" workshopot hirdetett mint a villám olyan gyorsan jelentkeztem. Különleges nap volt, mert a hagyományőrző csapatomból többen is elmentünk, és egy jó kis nap kerekedett belőle.
A workshopon két motívumot, egy rózsát és egy levelet mutattak meg nekünk.
A táskát végül be sem fejeztem, mert tudtam, ha nekiülök sokkal jobbat tudok csinálni, de a workshop fontos volt, mert láttam, hogy meg tudom csinálni, és megmutatta, merre kell elindulnom, ha mélyebben bele akarom ásni magam.
Amikor januárban a kék turnűrös ruhámat varrtam, megpróbáltam hímzett táskát csinálni hozzá, de belebuktam, mert a bársonyon nem tudtam a legvékonyabb cérnán kívül átcibálni semmit, végülis zsinórral díszítettem.
Azonban a bordó anyagból is volt maradékom, és azt pedig remekül lehetett selyemmel hímezni, és úgy gondoltam, mi lenne jobb próbadarabnak a szalaghímzéshez, mint egy ilyen kistáska?
A hímzést amolyan organikusnak terveztem, nem teljesen merev, szimmetrikus mintának, hanem természetesebbnek, és pár bimbót is adtam hozzá, itt-ott.
Ha egy ideje olvasod a blogomat, tudod, hogy számomra éppolyan fontos, hogy egy darab szépen nézzen ki belülről, mint az, hogyan mutat kívülről. Két antik kistáskám is van, már nem használom őket, mert szétesőben vannak, de imádom, ahogy eltakarják bennük a kerethez rögzítő varrásvonalat, így ezzel a táskával is ezt csináltam.
A végeredménnyel elégedett voltam, szerettem (szeretem) azt a kis táskát, és nagyobb hímzős terveim születtek...
Figyeljetek, hamarosan megmutatom.
Köszönöm Niklai Gyöngyvérnek a tanítást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése