Ahogy a múlt héten említettem, ezekben a bejegyzésekben megmutatok néhányat azokból a befejezetlen darabokból, amit akkor találtam, amikor átnéztem/rendberaktam/átrendeztem egy rakás fonalas dobozt.
Szóval, mit tennétek, ha találnátok az elfeledett fonalak között valami ilyet?
Teljesen megfeledkeztem róla, hogy lehet elfelejteni valamit, ami majdnem készen van? Hiszen csak a két ujja szegélye hiányzik!
Annak idején, amikor a kézimunkás/kézműves könyveket is áruló kiadó átvette a Barka fonalboltot, megkerestek, hogy szeretnének velem (tovább) dolgozni, és mit gondolok, egy esetleges tematikus kötős könyvről? Hadd gondolkozzam, mondtam, és néhány nap alatt kitaláltam a Csíkos Kötöttek témát, sapka/sál/ujjatlan kesztyű szettől a bolerón át tunikáig, és egyéb darabokkal.
Még a fonalat is megtaláltam, ami a befejezéshez kell.
Még a darabokon is elkezdtem dolgozni, megkötöttem a sapkát a sálat és a kesztyűt (ezeket soha nem fotóztuk, és azóta már nincsenek meg, de egyszer talán kötök hasonlót, mert bár egyszerűek voltak, de nekem tetszettek).
És ott volt a tunika.
Egyszerű, raglán szabásvonal, széles nyakkivágás, mély, visszahajtott gallér.
Ugyanakkor, csalódtam abban, hogyan intéztek el bizonyos dolgokat. Nem akarok a részletekbe belemenni, a lényeg, hogy a lelkesedésem igencsak lelombozódott. Nem sokkal később a fonalboltot is bezárták, visszavettek a kézműves-kiadványokból is.
Nálam valószínűleg felbukkant valami érdekesebb, és, azért a csalódás sem esett jól, ahogy nem volt jó érzés ezzel a darabbal foglalkozni sem.
Most, ahogy alaposabban megnézem, még mindig úgy gondolom, hogy igenis JÓ ötlet volt, most is tetszik, ahogy a két fonal és a csíkok összejátszanak.
Be is fejezném, a kérdés csak a méret, mert ma már nagyobb vagyok, mint 10 éve voltam.
De azt hiszem, befejezem, és, ha nem lesz jó nekem, elajándékozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése