Hálókötő: Bringás cuccok, másodszor

Egy ideje halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert... nem sok mindent tudok róla írni.

Igen, varrtam már egy szett századfordulós bringás cuccot, és írtam is a miértekről és a hogyanokról is, sőt azt is említettem (legalábbis úgy emlékszem), hogy megírtam, hordható próbadarabnak szántam azzal a céllal, hogy készítek egy nyári szettet is- A tavalyi fürdőruhás sztori elég népszerű lett, és erre az évre terveztünk néhány olyan eseményt, ahol a sport és a szabadidő a fő téma, és nem terveztem hőgutát kapni a sötétszürke gyapjúszettben. A csapatból többen tervezték, hogy a korra oly jellemző habos-csipkés fehér ruhát készítenek (a tervek között nálam is ott van, de a sorban nem az első helyeken), és nem akartam nagyon kilógni a csapatból sem.

Már arról is írtam, hogy hogyan tud egy egészen apró dolog (például egy művirág egy kirakatban) hogyan tud elindítani egy gondolatot, egy ötletet, amiből végül egy teljes szett öltözék lesz.

Ez a szikra ebben az esetben egy régi lenvászon asztalterítő volt, ami a Vaterán jött velem szemben. Imádom a kék/fehér aprómintás anyagokat, legyen az kék alapon fehér virágos, vagy fehér alapon kék virágos, minden változatban szeretem. Ez egy fehér alapon apró kék virágos volt, és lenvászonnak hirdették (tudjátok, mit szoktam mondani: Fehér, len, gyöngyházgombokkal- a háromból kettővel kb bármit el tudsz adni nekem

Amint megláttam azt a fehér alapon kék apróvirágos mintát, tudtam, hogy mellényt akarok belőle varrni, és azt is tudtam, hogy azzal a blúzzal tudnám hordani, amit még az év elején, a turnűrös ruha alsószoknyájához használt anyag maradékából varrtam.

...ezek után már szinte magától értetődő volt, hogy hogy igazán egy fehér lenvászonból készített bringás nacival nézne ki a legjobban.

Azán megérkezett a lenvászon terítő... és foltos volt, sárgás ételfoltokkal. Láthatóan megpróbálták kimosni, nem túl nagy sikerrel. Először azt gondoltam, oké, csak ki tudom szabni a mellény két elejét úgy, hogy kikerüljem a foltokat, de, amikor feltettem a szabásminta darabjait. egyrészt nem maradt túl sok hely pláne nem annyi, hogy nagyon manőverezni tudjak a darabokkal, másrészt a foltok nagyjából mindenhol ott voltak.

Nyomoztam egy kicsit a neten folttisztító trükköket keresve. Először tömény domestos-szal próbálkoztam, közvetlenül a foltokra locsolva... amik sokkal világosabbak lettek, de még mindig jól láthatóak... Akkor mentem el, és vettem meg mindent, amit a DM-ben találtam.

Az epeszappanból tömény pasztát csináltam, dörzsöltem a foltokat, 4-5-ször kimostam az anyagot, minden alkalommal más folttisztító oldalban áztatva. Nem féltem-e, hogy tönkreteszem az anyagot? Úgy voltam vele, hogy foltosan úgysem tudom használni, akkor meg úgyis mindegy, hát bátran adtam neki. Végül eljött a pont, amikor már nem tudtam, hogy csak képzelem-e a foltokat, a szemem káprázik, a nap és/vagy az árnyékok szórakoznak velem, vagy azok a rohadék foltok még mindig ott voltak.

Ekkor gondoltam úgy, hogy valószínűleg már csak én látom őket, így nekifogtam a szabásnak és varrásnak, ami többé-kevésbé úgy ment, mint a másik három alkalommal (umm, igen, ez a negyedik ilyen mellényem, azt hiszem mondhatom azt, hogy kedvelem ezt a mintát, ugye?), és mint korábban, most is elmondom, hogy igen, van egy egész jó fotósorozatom a varrás menetéről, és meg is írom hozzá a bejegyzést, amint azt a mellényt is befotózzuk (azt hiszem a második volt a sorban).

A bringás naciról vagy bricheszről szólva, ugyanazt az alapmintát használtam a Black Snailstől, mint a sötétszürkénél.Az anyaghoz... amikor Marci reneszánsz ingéhez rendeltük az anyagot, magamnak is rendeltem 3 métert a nadrághoz, de aztán gondolkodóba estem. Mivel a mellényt újrahasznosított anyagból készítettem, mi lenne, ha a nadrágot is valamilyen régebbi anyagból varrnám? Van a készletemben néhány lenvászon lepedő, még a régi "KGST piacok egyikén vettük. Ezek a piacok a szocialista rendszer utolsó két évtizedében virágoztak, és a volt KGST országból hoztak olyan árukat, amiket boltokban nem kaptunk meg... vettem ott román bőrcipőt, amit aztán rongyosra hordtam, évekig használtam, többször megjárta velem Amerikát. Még most is vannak tiffany-szerű üvegedényeim, poharaim, lengyel pizzástányérom, és egy sor szokatlan holmi... és van néhány ukrán lenvászon lepedőm is. Soha nem használtam őket, mert egyszemélyes ágyra valók, az én ágyamra kicsik, azért őrizgettem őket, hogy egyszer majd varrjak belőlük valamit. Ez az "egyszer" most eljött.

A derekáról levágtam vagy 5 centit (mint a múltkor, tényleg rövid a derekam), és hozzáadtam azt a szélességet, amit csak tudtam az anyagból, hogy még nagyvonalúbb legyen a buggyossága. A zsebek is gombosak, és kivételesen sikerült a gombos sliccet a jó oldalra tennem. A próbadarabhoz hasonlóan, a derekán egy nagy helyett több kisebb hajtást használtam.