Más szóval, az utolsó kör sportruha... legalábbis egyelőre (mert, ugyebár soha nem mondjuk, hogy soha, vagy soha többé).
Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a sport/kerékpáros ruhákból melyik tetszik jobban, a térdnadrágos vagy a nadrágszoknyás változat. Az őszi/téli időszakra mindkettőt megvarrtam a sotétszürke gyapjúszövetből, és mindkettőből varrtam nyári változatot is, fehér lenből. Az előző bejegyzésben láttátok a térdnadrágot, és itt van a nadrágszoknya, vagy "osztott-szoknya".
Az előzőt, amit hordható próbadarabnak szántam a Truly Victorian szabásmintája alapján varrtam, és elégedett is vagyok vele, de létezik még egy típus, ami sokkal jobban tetszik, amelyiken nincs se első panel, se gomb, csak egy nagy hajtás az elején.
A másik egy Reconstructing History nevű cégé. Ennek a cégnek "Híre" van. És nem túl jó híre.Egyáltalán nem jó híre. Sőt, ha az ember bármelyik történelmi ruha-varrós ruha csoportot olvassa (pl a facebookon), és felbukkan a cég neve, az egységes reakció, hogy ezekkel a szabásmintákkal egy dolog van: tűzbe dobni, és lassan elhátrálni. Úgyhogy elismerem, vettem a figyelmeztetést, és igen, nyitott szemmel mentem az erdőbe.
Több mint 40 éve varrok már, szakképzett varrónő (is) vagyok. Szeretem azt gondolni magamról, hogy tudom mit csinálok. Mégis, mi történhet? A szabásminta vonalai nem esnek egybe? tudok olyan vonalat húzni, ami összeköti, és kiegyenesíti, vagy kiegyenlíti a meglévő vonalakat. Hiányoznak darabok? Tudok zseb, gallér, stb. szabásmintát rajzolni, ha kell. Nem pontos a méretezés? Így is- úgy is kell próbadarabot csinálni, azt próbálni, alakra igazítani. Hiányzik egy vagy két lépés a leírásból? nem is nagyon szoktam elolvasni a leírásokat.
Az A4-es lapokra nyomtatható PDF mintát vettem meg. Amikor a lapokat összeragasztottam, láttam, hogy nincs egyértelmű jelölés a lapokon, hogy mit hova kell ragasztani. A korábban használt mintáknál egyértelmű jelzés van arra, hogy a lapokat pontosan hol, hova és hogyan kell összeilleszteni, itt most eléggé hasraütés-szerűen próbáltam meg kitalálni, hogy az összeillesztett lapoknak mennyire kellene átfedniük egymást.
A nadrágszoknya szabásmintája négy nagyobb darabból áll, amiből kettőt-kettőt még össze kellett (volna) ragasztani, mert ezeknek a szára ugyebár olyan széles, mint egy-egy szoknya alsó széle, vagyis a kivágni való darabok óriásiak. A 4 darabból egyen a nyomtatott jelölések az alsó oldalára estek, ami kissé megnehezítette a jelölések átvitelét a darabra, és itt az egyik pont, ahol az embernek tudnia kell, hogy mit csinál, hogy rájöjjön, azért nem tudja összeilleszteni a darabokat, mert az egyiket meg kell fordítani.
Miután megvoltak a szabásminta darabjai, bátornak éreztem magam (és..izé, már elég kevés idő volt a fellépésig, ahol használni szerettem volna) így nem készítettem próbadarabot, hanem közvetlenül a végleges anyagból szabtam ki (Mégiscsak egy szoknyáról van szó, ahol a testre illeszkedést néhány hajtás biztosítja).. Azt a lenvásznak használtam, amit a térdnadrághoz rendeltem, és még jó, hogy nagyvonalú voltam a rendelésnél, mert a bricseszhez szükséges 3 méter nem lett volna elég a nadrágszoknyához, de a négy méter, amit vettem, már igen.
A minta két hosszban készült, mindennapos viseletre és teljes (földig érő) hosszban, én a kettő között húztam meg a vonalat.
A ténynek, hogy a derekából le kellett vágnom vagy 5 cm-t semmi köze a szabásmintához, csak az én rövid derekamhoz.
Az oldalára tettem egy letűzött rátétet erősítésnek, és gomblyukakat, hogy a két oldalt össze lehessen gombolni, és ugyanazokat a mintás gyöngyház gombokat használtam, mint a térdnadrágon, és a kékvirágos fehér mellényen, bár végül a nadrágszoknyát egy pöttyös blúzzal és azzal a fekete csíkos mellénnyel viseltem, amit még a "historybounding" szettemhez varrtam (amit még mindig nem sikerült egészében befotóznunk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése