Pipő, bakancs, vagy amit akartok

Történelmi újrajátszóként, hagyományőrzőként, a legnehezebb dolog...

Kitaláltátok, a lábbeli kérdése. Történelmi hű, vagy akár épp csak megfelelő cipőt találni igen nehézkes. 

Kevés készítő létezik, a legismertebb az American Duchess cég, de a netről rendelés, próba nélkül, lábbelik esetében elég kockázatos, különösen az én lábammal. Rövid de széles lábfejem van, magas rüszttel, a sarkam íve az átlagosnál enyhébb, így bármilyen cipő, még a tornacipő is fel tudja törni. Így nagyon válogatós vagyok a lábbelik ügyében.

Van Budapesten egy készítő, aki történelmi cipőkkel (is) foglalkozik, de színházaknak, filmeknek, sőt cirkusznak is készít, így elfoglalt, és elég nehéz egy-egy párat megszerezni onnan. 

Szerettem volna megtanulni is a cipőkészítést, az anyai nagyszüleim cipőkészítők voltak, és a véremben van, de csak egy helyet találtam, ahol ilyen workshopot tartanak, készítettem is két pár cipőt (az egyikről bejegyzést is írtam, a másodikról még írnom kellene), de attól tartok, amit ott megtanulhatok, elég korlátozott. 

Igazán szeretném, ha találnék olyan helyet, ahol megtanulhatnám a cipőkészítést, nem megélhetés vagy pénzkeresés miatt, hanem mert szeretném a sajátomat megcsinálni. De egyelőre nem találtam ilyen helyet. 

Ugyanakkor találtam egy helyet, ahol olyan cipőket készítenek, amelyeket kis változtatással mi is tudunk használni a századfordulós ruháinkhoz. Amikor egy koncertre indultunk Szegedre, arra gondoltam, miért ne keverhetném a kellemest a kellemessel meg a hasznossal? 

Nem telefonáltam előre, de jelnek vettem a tényt, hogy bár egy nap csak 2 óráig vannak nyitva, két perccel nyitás előtt érkeztünk. 

Beszélgettünk néhány percig arról, hogy mit szeretnék, megmutatta, milyen típusú cipők vannak nála készen, és megbezséltünk, mit lehet rajtuk változtatni, és végül, lemérte a lábamat.

Nagyjából egy hónap után kaptam a telefonhívást, hogy elkészült a lábbeli, postán szeretném, vagy elmegyek érte. Vonatra ültem, odautaztam, felpróbáltam, és szerelmes lettem. 

Pont olyan volt, amilyennek elképzeltem, amilyet szerettem volna. Tökéletesen illik a fehér lenes sportruháimhoz. Rögtön rendeltem egy teljesen más típusú történelmi cipőt, és már alig várom, hogy meglássam, az milyen lesz.  

Köszönöm Baktócipő  és József Zombori .

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto