Úton Olaszországba

Huh, micsoda két hét volt, tele történésekkel, utazásokkal, és bár most itthon vagyunk, még nincs vége.

Szeretem azt gondolni magunkról, hogy szerintünk úgy jó az élet, ha zajlik, és, majd pihenünk, ha meghaltunk, de néha mégiscsak kell egy kis idő megemészteni pár dolgot, és az emlékeket a helyükre tenni. 

Most a "zajlik" már azelőtt elkezdődött, hogy elindultunk, mert Norbinak Székesfehérváron kellett maradnia, átvenni egy ajánlott levelet, de nekem sem állt jobban a szénám. Ugyanis, miután elrendeztem egy sor dolgot, befejeztem egy munkát, kifizettem pár számlát, felvettem néjány csomagot, épp készen álltam arra, hogy elkezdjek (kényelmesen) összepakolni, kaptam egy üzenetet egy munkáról, aminek másnap délre kellett elkészülnie...

Ez egy bizonyos típusú munka, amit ennél a cégnél én csinálok, és pillanatnyilags em azt nem engedhetem meg magamnak, hogy elengedjem a jövedelmet, amit hoz, sem azt, hogy mást keressenek erre a típusú feladatra, mert akkor a jövőre nézve is elbúcsúzhatom tőle, ráadásul eléggé kedvelem is a munkát, így megkérdeztem Norbitól, mennyire utálná, ha éjszaka dolgoznék, és másnap a kocsiban aludnék?

A munkát olyan fél hat felé (hajnalban) fejeztem be, és mivel 7-8 felé terveztük az indulást, már nem volt értelme lefeküdni, szépen összepakoltam hát. Az utazás elsődleges célja egy hagyományőrző/újrajátszó esemény volt, de előtte és utána pár napot még maradtunk, így történelmi és modern holmikra is szükségünk volt, és csak reménykedhettem, hogy félálomban nem feledkeztem meg semmi fontosról.

A szállodába végül későn és fáradtan érkeztünk meg, így azt, hogy a városban mit láttunk, egy másik bejegyzésben mutatom meg.