Narancs

A mai bejegyzés félnapos késéssel érkezik, még azon is elgondolkoztam, hogy teljesen kihagyom, mert nemcsak az idővel meg egyéb dolgaimmal vagyok nagyon elcsúszva, de nem is voltam túl jól az elmúlt napokban (legyen annyi elég, hogy az epekövek és az epegörcsök monnyanak le), de eszembe jutott, hogy meg akartam mutatni valamit. 

Talán emlékeztek, hogy volt egy bakancsok/cipők és zoknik sorozatom, amiben (színes) bakancsaimhoz/cipőimhez illő színes zoknikat kötöttem.

Talán olyan is van még itt, aki emlékszik, hogy vöröshajú koromban a narancs szín, különösen a sötét, rozsdanarancs árnyalata, mennyire a kedvencem volt, de, amikor lenövesztettem az ezüstöt, furán éreztem magam a narancsszínben, úgy éreztem, úgy nézek ki, mint egy háromnapos hulla, a hajam meg sokkal sárgábbnak tűnt, mint amilyen valójában volt. Ezért elpakoltam minden narancs színű cuccot, de nem tagadhattam, hogy a fonalkészleteimben komoly mennyiségű narancs színű fonal van, és hiányzott, hogy ezt a színt használjam.

Egészen pár héttel ezelőttig, amikor a kék/zöld pulóvert megkötöttem, és arra gondoltam, milyen jól illene a szetthez egy zöld cipő, de az akciós Seibel, amit kinéztem elfogyott, és a Vintedhez fordultam, hogy megnézzem, van-e ott valami érdekes. Zöld cipőt nem találtam, de...

Szembejött egy pár narancs színű, a tökéletes fazonban, a tökéletes méretben. Vadonatúj, címkékkel, és a bolti árnak a negyedéért. Igen, megvettem.

I found a fair of orange ones. In the perfect style, in the perfect size. Brand new, with tags, and for about a quarter of the price. Yes I did buy it. 

És mivel én én vagyok, még azelőtt elkezdtem egy pár narancs színű zoknit kötni, mielőtt megérkezett volna. 

Utána pedig az egyik turiban egy narancssárga csíkos pólóba botlottam... 

Most meg azon töröm a fejem, hogy elő kellene ásni a narancs pulóvereimet és egyéb narancs cuccaimat...