Kapucni... akarom mondani csuklya

Még messze nem tartok az elszámolás végén azokkal amit az idén... akarom mondani tavaly varrtam. Mármint 2025-ben, bár az összefoglaló GIF-ben már benne voltak. 

Mint például ez a középkori csuklya. Úgy egy héttel (talán másfééllel, de kettőnél biztosan nem többel) héttel karácsony előtt keresett meg valaki, akit nem ismertem, hogy szeretne a barátjának egy középkori chaperone-t karácsonyra, tudnék-e neki ilyet varrni. Mivel egy barát küldte hozzám, ráadásul nem tűnt túl bonyolultnak a feladat, igent mondtam. 

Tévedtem. 

Bár szeretem azt hinni, hogy elég sok mindnet meg tudok varrni, és ebben a középkori holmik sem kellenének kivételnek lenniük, ez a korszak nem a szakterületem, elkezdtem mintákat keresni és videókat nézni, miközben messengeren abajgattam pár hagyományőr barátomat, akik nálam többet tudnak a középkorról.

Aminek a végén persze több kérdésem volt, mint válaszom.

Tudod, hogy az "igazi" chaperone valójában egy csálén felvett középkori csuklya? (Van olyan fejfedő is, ami egy csicsább sapka, de az ennek a típusnak a későbbi/arisztokratikusabb változata). 

Anyagod van? Kézzel varrva szeretnéd? Milyen színben? 

Tudod, hogy, ha most kezdünk el anyagot vadászni, ha találunk is valamit, nagyjábból annyiért, mint, amennyit te az egészre szánsz? 

(Ne kezdjetek hagyományőrzővel... egy rakés kérdése lesz és túlbonyolítja a dolgokat)

Végül kiderült, hogy van egy darab maradék anyagom egy gyönyörű olasz gyapjúszövetből, amiből pár éve (ki nem találjátok) egy középkori ruhát varrtam valakinek, akivel a Történelmi Vásáron találkoztam. Soha nem írtam róla bejegyzést, de itt van egy kép az anyagról, és a vállfán lógó ruháról).

A lényeg, hogy volt másfél méternél kicsit kissebb darabom, ami már nem igazán lett volna elég másra. A lány boldogan beleegyezett a kék színbe, és közben eszébe jutott, hogy igazából egy csuklyát szeretett volna. Nagyjából ilye? Kérdeztem. Igen! (és nem, nem kell neki kézzel varrva, nem teljesen korhű, autentikus viselet részeként kell).

Hurrá, ezzel leszűkítettem a feladatot.

Igen ezek a csuklyák nem túl bonyolultak... hacsak nem akarjuk őket bélelni. ÉS cakkos mintát varázsolni az aljára (Angolul "dagged").

Arra gondoltam, miért ne használnám ki a lehetőséget, hogy megtanuljam, és gyakoroljam, hogyan kell egy ilyet varrni. 

Opus Eleni videói sokat segítettek, és úgy döntöttem, hogy részben köszönetként, részben mert meg akartam spórolni a szerkesztés idejét, a mintáját is megvettem.

Persze, én én vagyok, mindent beleadtam a bélésnek egy darab gyönyörűséges, finom gyapjú/selyem anyagdarabot szereztem (az I Love Textil-ből, ahonnan az eredeti anyag is származott, bár azt már több éve vettem)

Egy közepesen bonyolult mintát választottam az aljára, de úgy döntöttem kézzel varrom körbe, mert azért géppel letűzve mégsem "olyan".

És, ahogy mondjuk, ha már lúd, legyen kövér, így kézzel készült textil gombokat és hurkokat használtam gomblyuknak.

Mindent összevébe, bár egy utolsó pillanatban érkezett feladat volt, ami azt jelentette, hogy a saját ruhámat, amire 28-án volt szükségem végül karácsony este varrtam, élveztem a munkát. Mindig is kíváncsi voltam erre a ruhadarabra, és szerintem azok a cakkos lógó bigyók jól mutatnak (akárhogyis hívják őket magyarul), és a darab jól sikerült.