Heti HV - a választásokról

 Az igazság az, hogy soha nem igazán érdekelt a politika. PJ, Chris apja amolyan „hírmániás” volt, minden órában a híreket hallgatta, naponta több híradót nézett, és mindig azzal szekált, hogy nem látok az orromnál tovább, én meg úgy gondoltam, mindennapi életének problémái elől menekült a világ hírei mögé.

Persze, mindig is szavaztam véleményem is mindig volt, de igazából, mélyen soha nem érdekelt. Arra is kényesen ügyeltem, hogy ne legyen látható a véleményem pl. a social média felületein, még egy lájk formájában sem.

Mindez akkor változott meg, amikor látványosan, erőből, erőszakosan, sőt, meggyőződésem, hogy valami piti ügyért bosszúból elvették a KATA-t, és nemcsak elvették, hanem gyakorlatilag minden, addig KATA-val dolgozót kikiáltottak tolvaj-csaló-hazaárulónak. Több százezer olyan ember alól húzták ki a talajt, akik amúgy az állami segítségre várás helyett magukon segítettek, akiknek nem járt szabadság, segély, stb.

Nagy Ervint néhány évvel ezelőtt láttam élőben egy verses, zenés műsorban. Bevallom, elsőre nem volt túl szimpatikus, ahogy hanyagul ült, szétterpesztett lábakkal, a combok között kikopott farmernadrágban (ruhakészítő –is- vagyok, észreveszem, mit visel valaki), enyhén unott képpel, amíg más vendégek mondtak vagy épp énekeltek verset. Később, amikor kiállt a Marvel-szinkron-ügyben már sokkal jobban figyeltem rá, szinkron-fordítóként eléggé átéreztem a problémát, akkor is, ha a szinkronfordítók mindig legalul vannak, és mindenki beléjük rúg. Mindenesetre, ahogy figyeltem a megszólalásait, egyre inkább gondoltam úgy, ha egyszer a politikai pálya mellett döntene, ő lenne az, aki mellett nyugodt lelkiismerettel tenném le a voksomat.

Magyar Péter felbukkanásakor az járt a fejemben, végre egy tökös fickó, aki fel mer állni. Itthon azt mondtam, na, ezek ketten elvinnék a pálmát. Kb két nappal később jelentette be Nagy Ervin, hogy beáll Magyar Péter mellé, attól a pillanattól kezdve még nagyobb érdeklődéssel figyeltem őket.

Igen, tudom, hogy a FIDESZ-en belülről jött, és igen, nekem is megvannak a fenntartásaim, de mindezzel együtt, felállt, maga mellé, maga mögé állított embereket, és végre láttunk egy olyan embert, akinek elhittük, hogy lehet változtatni. Lehet, hogy egoista, lehet, hogy jó marketinges, sokminden lehet. DE, amit ez az ember az elmúlt két év alatt végigcsinált, akár fizikailag, az országjárásokkal, akár azzal, ahogy állta a felé érkező ütéseket, a felé dobált szart, hogy nemcsak a hálószobájába, de gyakorlatilag az alsóruhájába is benéztek és próbáltak fogást találni rajta, de nem hajlott meg, nem bukott el, az mindenképp tiszteletre méltó.

És Bödöcsöt, a humoristát idézve, ha ég a ház, és jön a tűzoltó, nem fintorgunk azon, hogy nem ilyet képzeltünk. Márpedig a mi házunk ég. Nem kicsit, nagyon.

Mindemellett, nincsenek illúzióim.

Nem egészen 20 évvel ezelőtt, amikor egy akkor közel 20 éves kapcsolatból (a gyerekem apjával) küszködve, próbáltam kilépni, egy barátom azt mondta: Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert nem lesz az. Sőt, iszonyatosan (itt ugyan más szót használt, de a jelentése nagyjából ugyanaz)  nehéz lesz. Piszok nehéz lesz, annyira, hogy néha azt hiszed majd, beledöglesz. De, hidd el nekem, egy idő után látod majd, hogy jobb lesz.”  Igaza volt, és ezt igyekszem tovább adni, amikor olyanokkal beszélgetek, akik hasonló elnyomó, bántalmazó kapcsolattal küzdenek.

Pontosan ugyanezt gondolom, a most következő időszakról is. Hihetetlen, de megcsináltuk, kiszavaztuk az Orbán hatalmat, „azért a víz az úr”. Vasárnap éjszaka (vagy inkább hétfőn hajnalban) úgy feküdtem le, hogy újra büszke lehetek arra, hogy magyarnak születtem. Ugyanakkor, tudnunk kell, hogy ami most jön, nem lesz fáklyás menet. Üres kassza, felperzselt, sőt, nemcsak felperzselt, sóval beszórt földek, felgyújtott hidak, mély árkok, szekrényekből kipotyogó hullák maradnak itt, és mindenért az új rezsimet fogják hibáztatni, akkor is, ha a bűnöket a régi követte el. Iszonyatosan kemény munka lesz, és komoly áldozatokkal jár majd ebből kimásznunk. Kössük fel, amit fel kell kötnünk, gyürkőzzünk neki, és figyeljünk, nagyon figyeljünk, hogy ne kelljen még egyszer „rendszert váltanunk”.

Fotók: Varga Norbert @Bodeszphoto