Viszlát 2020

Megpróbáltam az Insta képekből összeállítani egy éves összefoglalót, de többnyire tavalyi képeket akart berakni. Utána írtam egy hosszas értékelést az évről, de elszállt… Szóval semmi sem akarja, hogy ezen a montázson kívül más kikerüljön. Ez már csak egy ilyen év volt. A rossz mellett jó is jutott, és ezekért kimondhatatlanul hálás vagyok. Amilyen nagy lendülettel ugrottam neki ennek az évnek, most olyan kétkedő kíváncsisággal várom a következőt. Akkor lássuk, most mi jön. Ahogy mondják, semmi sem tart örökké. A jó sem, de a rossz sem. 

 

Karácsonyfa, ami majdnem nem lett

Mert, ha nincs róla bejegyzés, meg sem történt, igaz? 

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt óriási projektbe fogtunk, és elkezdtük a lakást átrendezni az elsődleges cél, a régi kicsi varrósszobám, és Kristóf fiam szobáját a nyárra megcseréltük, varrtam is benne esküvői ruhát, meg krinolint és a hozzá való szoknyát. Azonban, minden máshol kupacokban állt, a holmi, dobozok mindenfelé, különben is, ha idáig eljutottunk, miért állnánk meg most? 

Nekiugrottam hát a ruhásszekrényeknek, és a nappalinak (erről talán majd később, egy másik bejegyzésben). Tavaly nem volt karácsonyfa, és az idén pedig megfogadtam, hogy ha a nappali nincs TELJES RENDBEN, akkor az idén sem lesz. De hát, milyen az élet, novemberben és december elején többet dolgoztam, mint valaha, és persze a nappali minden volt, csak nem teljes rendben...

De tegnap reggel ki kellett szaladnunk az utolsó pillanatban valamiért, és... hát... izé. EZ történt.

Boldog Karácsonyt, mindenkinek!

Cipők és zoknik

Újabb tétel a cipőhöz a zoknit projektben...

A fonal maradék, azonosítatlan zoknifonal turiból (honnan máshonnan?), másik maradék, azonosítatlan farmerkék zoknifonallal kiegészítve a saját készletemből. 

Egyszerű orránál kezdett zokni a szér hosszát a meglevő fonal mennyisége határozta meg. 

És mivel úgyis valaki megkérdezi: Rövidített soros orr, és sarok. 

A cipő pedig Josef Seibelt. 

 

Szoknya

Néhány hete hygaományőrző csapattársamnak készítettem egy krinolint (képek, bejegyzés néhány bejegyzéssel lejjebb). Most egy szoknya készült a ruhához. 

Egyszerű szoknya az 1860-as évekre, egy jó nagy téglalap. 3x az anyag 140 cm szélessége nagy, duplahajtásokba rakva a derekán. 

A felsőrészt valaki más készítette...

Andi a Gödöllői királyi palota által szervezett eseményünkön szerette volna felvenni először, de megbetegedett, egy másik csapattársunk ugrott be helyette, a képeken Dóri látható. 

 Képek: Norbert Varga

Színes nyakmelegítő

Hosszú ideig nem kötöttem nyakmelegítőket. Nem igazán  láttam mi a jó bennük. Aztán néhány éve véletlenül (na, persze) az egyik turkálóban kezembe akadt egy kék fair isle mintás... nyakmelegítő. Idővel megkedveltem, helyes kiegészítő lett belőlük, és jó kis módja annak, hogy a maradék zoknifonalaimat elhasználjam.

Az első, szivárvány színűt már megmutattam. Nem sokkal az első után kezdtem el ezt, amihez szándékosan lila/rózsaszínes árnyalatokat válogattam. 

 

Tökéletes autós kötésnek bizonyult, amit későn este a sötétben is tudok kötni, mégis jó ideig eltartott, mire befejeztem. 

Leginkább azért, mert N-val azelső hónapokban ugyan elég sokat autóztunk, de én nem tudtam elképzelni, hogy hosszabb időre elengedjem a kezét. Az autóban sem. .  

Később, amikor már elhittem, hogy tényleg nem megy sehové, akkor vettem a kötést újra a kezembe. 

Tényleg nem nagy ügy.  

Csak szedjünk fel  90-120 szemet körkötőtűre ideiglenes kezdéssel, és kössünk, kössünk, kössünk körbe-körbe. Ha elfogy egy gombóc, csak kössük össze a fonalvégeket és kössünk tovább. A csomót és a fonalvégeket hagyjuk szabadon a cső belsejében. 

Amikor elég hosszú (én még mindig ahhoz a bizonyos első gyárihoz hasonlítgatom) bontsuk ki az ideiglenes kezdést, és kitchener öltéssel varrjuk össze. Én vigyáztam arra, hogy ne csavarodjon meg, de azt hiszem egy szándékos félcsavar akár moebious hatást kölcsönözhet neki. vagy nem. 

A fonalak mindenféle kisebb gombóc maradék zoknifonalak. 

U.i: Mivel többen kérdeztétek: ezekben a nyakmelegítőkben 24-26 deka fonal van, és 140-145 cm hosszúak. 

Mint a mókus...

Ágit, aki a Minta Mókus szövödét megálmodta jó ideje ismerem. Egy városban nőttünk fel, de személyesen mégis fonalas, fonós körökben találkoztunk... 

Szerencsésnek tartom magam, hogy az első között próbálhattam ki a műhelyt... 

Régóta motoszkált bennem, hogy jó lenne történelmi ruhát kézzel szőtt anyagból készíteni, erre egy gyengécske próbálkozásom volt is már, de a megszőtt anyagot végül nem igazán tudom felvágni...

Mindenesetre, szöget ütött a fejemben, hogy a műhelyben az egyik szövőszék sávolymintára volt befűzve... A gondolatot aztán viszonylag gyorsan követte tett, mert a "tömeg" takácsmintát szőne inkább és Ági át akarta fűzni a szövőszéket, így a saját dolgaimban mindent félretettem, és még kialkudtam nála, hogy szőhessek egy pár méternyi sávolyszövésű anyagot... 

Feltúrtam a készleteimet, és ugyan jócskán van fonalam szövéshez (is), de általában egy-egy sálnyi mennyiséget. Megkerestem hát Ritát a lenfonalnál, és némi egyeztetés után 30 dekányi kétágú lenfonal tulajdonosa lettem... 

Innen már csak a szövés volt hátra... 

A sávolyszövés a szokásosnál nagyobb figyelmet kívánt tőlem, nemcsak azért mert több éve nem szőttem, de azért is, mert bár szőttem már takácsmintát, alapvetően mégis az egyszerűbb vászonszövéshez szoktam (amiben inkább a színekkel, csíkokkal játszottam) korábban. 

A fonal kissé egyenetlen, itt ott ..nem is csomók, csak összegyűlt szöszök vastagították meg, ennek eredményeképp a szövött anyag is rusztikusabb...

A végeredmény 3,6 méter (avatás után 340 cm) hosszú, 55 cm széles szövet...

A széle meglepően egyenletes volt, nem tudom, hogy a lenfonal, vagy a sávolykötés miatt...

Az anyagból egyszer egy kiskabát (doublet) lesz, majd a 17. századi öltözékemhez, valószínűleg hímezni is fogom majd, szóval nem egy rövidtávú projekt lesz...

Műhely: MintaMókus szövöde

Fonal: Lenfonal

Gerald of Rivia

Mindenféle terveim voltak mára, többek közt egy elég nagydarab kézzel szövött anyagról, egy rózsaszín csíkos kardigánról, egy piros kockás szoknyáról, néhány zokniról, meg ki tudja miről, de már csak két szavam maradt mára, a'la Gerald of Rivia. 

OH, FUCK.