2024. november 21., csütörtök

Kijöttem a gyakorlatból

 Mármint a csipkekötésben.

Elég vizuális vagyok, és, ha arról kérdeznek, mi a legfontosabb dolog, amit érdemes a kötésről megtanulni (a sima és a fordított szemek mellett), a válaszom mindig az, hogy szerintem a legfontosabb, hogy megtanuljuk LÁTNI a kötésünket. Lássuk a formákat, a szemeket, a szaporításokat, fogyasztásokat, hogy mindez hogyan viszonyul egymáshoz, találjuk meg egy-egy minta kulcspontjait, stb. Részben ez az oka annak, hogy például rendkívül ritkán használok kötésjelölőket. Még akkor is, ha a kezdésnél beleteszem a kötésbe, néhány sor után kiveszem őket, bosszantanak, nincs rájuk szükségem. 

Még az olyan csipkemintában is, amelyikben mintát kell kötni a színe és a fonák-oldalon is (pl a jégvirágos minta), egy-két ismétlés után látom, hogy merre az arra és megtanulom a ritmust. 

Ugyanakkor jó ideje nem kötöttem csipkemintát, de úgy döntöttem, hogy elhasználom az egyik saját, kézzel festett fonalamat és kötök egy csipkés nyakmelegítőt az egyik barátomnak. 

De, hogy én mennyit kínlóttam a minta elkezdésével! Igen, tudom, bölcsész vagyok, és 15-ig elszámolni meghaladja a képességeimet, de.. Ehh. Az egyik dolog, amiben bíznom kellene, az a számolás. Vagyis, ha egy minta 15 szemből álló ismétlésekből áll, és kezdésnek 180 szemet szedek fel, akkor nem lenne szabad 1 szemnél többnek maradnia a sor/kör végén. Azt az egyet meghagyom arra az esetre, ha eszámoltam volna a szemeket, azért 180 szemnél ez előfordulhat, de, ha egynél több maradt, akkor nyilvánvalóan elcsesztem valahol a sorban. 

És nem, egy extra fogyasztás/ráhajtás nem segít, pláne nem, ha a 12. sor után sem illeszkedik a minta a szemek számához. Be kellett látnom, hogy nem tudom néhány szem leengedésével megoldani a problémát, és 15 sort bontottam vissza a lustakötéses sorokig, újra kezdtem, és megint maradt vagy 4 szem. Akkor elkezdtem egyenként néni a mintáját, rh, sima, rh, 2 sima, fogy jobbra, 4 sima, fogy bbalra, 2 sima, rh, fogy jobbra, és, amikor megtaláltam, hol hagytam ki egy-két sima szemet, újra visszaszedegettem, most egyik kötőtűről a másikra egyenként a szemeket a hibáig és újra kötöttem... 

A vége az lett, hogy nekem, aki gond nélkül kötöttem Aeolian kendőt, 4-szer kellett nekifutnom egy 180 szemes nyakmelegítőnek, olyan, mintával, amit egyszer már megkötöttem. És még azután is, hogy végigverekedtem magam az első soron, nem tudok intuitív módon kötni, rendesen oda kell figyelnem a mintára.

Talán vissza kellene térnem a színes mintákhoz. 

Vagy nem. 

Mármint nem fogom elfelejteni a színes mintákat, de talán újra több csipkét kötök. 

2024. november 20., szerda

Teszt-próba - Blogmas

Az utóbbi időben a szokásosnál több kötős you-tube videóba botlottam. Általában nem vagyok egy nagy podcast-néző. Bár annak idején, amikor a podcastek még csak hallgathatóak voltak, nem láthatóak, hallgattam párat, Brenda Dayne és David Reidy jut leginkább eszembe, nem gondolnám, hogy szívesen NÉZNÉM, (mármint azt, ahogy a kötésről BESZÉL valaki).  Azonban a nagytestvér figyel, és a youtube az orrom elé tolt néhány ilyet, és így belebotlottam a Vlogmas dologba, és arra gondoltam, hogy bár videókat nem csinálok, különösen nem youtube videót, mindig is irigyeltem azokat, akiknek van állóképességük a mindennapos posztolásra. Ráadásul hiányzik a megboldogult "

Elismerem, pár éve (vagy talán több is, lehet akár tíz év is van), és magamat ismerve, az is lehet, hogy könnyen és gyorsan elbukom, de ugye a reményhal meg utoljára, szóval meglátjuk. 

Legvalószínűbb, hogy egy-egy képet hozok, talán egy rövid megjegyzést, esetleg néhány hosszabb bejegyzéssel olyasmikről, amiket még nem mutattam meg nektek. 

Azt is tudom, hogy elég lenne Adventkor kezdeni, de bárminek az elkezdésére a most éppolyan jó, mint bármilyen más időpont. 

2024. október 20., vasárnap

Bukta

Még áprilisban, azon törtem a fejem, hogy belemenjek-e egy készletfogyasztó kihívásba, vagy sem. 

Elég gyorsan rájöttem, hogy anyagok szempontjából nagyjából reménytelen a dolog, de mi a helyzet a fonalakkal? 

Nos, elbuktam azt is. 

Pedig elég jó voltam, úgy egy hónappal ezelőttig, csak két darab 50 grammos gombócit vettem, amiből azonnal el is kezdtem egy pár zoknit, bár elég sokáig tartott, de azóta be is fejeztem. Utána pedig, beismerem, elég keveset kötöttem, már kézimunkákra koncentráltam, hímzésre, csipkeverésre, és aztán ott volt az a pokoli nyár, amikor csak a túlélésre tudtam koncentrálni.

De legalább fonalat nem vettem, és közben befejeztem az újévi pulcsit, elkezdtem egy másikat a DROPS Soft Tweedjéből, már csak az aljából hiányzik, kötöttem néhány pár történelmi harisnyát, és elterveztem csíkos/fair isle/norvégmintás pulcsit, hogy még többet használjak az óriási zoknifonal-készleteimből. 

És akkor, szó szerint a kedvenc fonalturkálómmal szomszéd házba kellett elmennem valamiért... Egészen addig sikerült még a környéket is elkerülnöm, de most nem volt választásom. Kitaláltátok. Bementem, és nyomorultul elbuktam. Ott visított a ládában néhány cuki gombócka, hogy haza akar velem jönni. 


A képről hiányzik egy motring, mert alighogy hazaértem, belekezdtem egy kardigánba, amit évek óta tervezek, és azt használom a minta színének. 
És aztán megint a városnak abban a részében volt dolgom... Uppsz. 


Az utóbbi időben vásárolt fonalakat nézve (vagyis a tavaly ősszel Hollandiából hazahozott "szuvenír-fonalakat" nézve, mintha a kék/zöld korszakomat élném...
Bár az a zöld motring ezzel a másik színeshez is illene... 
A világos lilából remek kontraszt/minta lehetne a sötétlilával...(vagy más sötétlilával)
Abból a lilából meg remek zokni-orr/sarok/passzé lehetne...
A három motring barna egyértelműen térharisnya lesz, a szürke mindig jó alap, és itt van még ez...
Nézzétek meg közelebbről. Van benne egy lilás csili-vili szál.  Nyilvánvalóan nem használnám zokninak, de akkor mi legyen belőle? 

Felmerült egy csíkos kendő, vagy egy csíkos vállú kardigán, mindkét esetben gyöngyszürke zoknifonallal... vagy kidsilk típusúval ??? 
Mit gondoltok? Van ötletetek? Javaslatotok? Nemcsak a csili-vilire, hanem a többire is? 

2024. október 8., kedd

Még több maradék - csíkos ujjatlan kesztyű

Ahogy a legutóbbi bejegyzésben írtam, még a sapka után is maradt maradék a fonalból, és az ember lányának soha nem lehet elég kesztyűje. 

Különösen kedvelem azokat az "ujjatlan" kesztyűket, amik tulajdonképpen félujjasok, vagy rövidujjasok. Jópárat kötöttem már az elmúlt két évtizedben, és a legtöbbjük meg is van. Úgy mínusz 3-5 C°-ig nagyszerűek a városban, nem kell lerángatni a kezemről a kesztyűt, ha kulcsot/ telefont/bérletet/belépőkártyát/aprópénzt stb. kell elővenni. 

De volt egy, amit vagy 12 éve kötöttem, és olyan 8 éve veszítettem el. Rendkívüli módon szerettem, és ne kérdezzétek, miért volt más, mint bármelyik másik. Narancs és barna színekkel kötöttem, amiket akkor kedveltem nagyon, amikor még vörös volt a hajam. Mindkét fonal maradék zoknifonal volt, amit úgy turkáltam, Az eltűnése azóta is rejtély, hiszen olyan kevés idő és tér választja el azt a pontot, ahol még biztosan tudom, hogy megvolt, és azt, ahol/amikor észrevettem, hogy eltűnt. Soha nem jöttem rá, mi történhetett.

Az egyik első olyan darabom volt, amihez öncsíkozóra festett fonalat használtam, a gyűrűsujjon kötött keskeny csíkok, és a hosszú, bordásmintával kötött passzé különlegessé tette számomra. Akik látták, mind azt mondták annyira ÉN vagyok, ki tudja miért. Azóta sem kötöttem olyat, ami ennyire "én" lettem volna. 

Amíg nem maradt ott az a maradék fonal. 

A narancs/barna kesztyű óta alaposan megváltoztak a színeim. Akkoriban lángvörös, sárgarépavörös hajam volt és rengeteg rozsdanarancs színt hordtam. Tíz éve viszont lenövesztettem az ezüstöt, és a meleg őszi színekben alig háromnapos hullának nézek ki, így inkább hűvösebb színeket, kékeket, türkizeket használok, barna helyett szürkével kombinálva.

Kötés szempontjából fentről kezdett kesztyűk, vagyis először az ujjakat kötöttem meg, és, miután egymás mellé tettem őket, hozzáadtam a nagyujjat, és onnan a passzé részét olyan hosszúra köthettem, amennyire a fonalam engedte, így a lehető legjobban kihasználhattam a rendelkezésre álló maradékot,
Itt egy GIF a kötés folyamatáról. Régen, amikor még létezett a Barka, a weboldalukon volt egy tutorial / minta amit én írtam, de ugye már egyik sem létezik hosszú-hosszú ideje. Talán egyszer erre a blogra is írok egyet, Szeretnétek? .


Azt hiszem, ezt a párt majdnem annyira szeretem, mint azt a régi narancs/barnát, 

Nektek van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy sok-sok évi, akár évtizedekig megtartottatok? 
Van olyan darabotok, amit annyira szerettek, hogy megpróbáltátok újra megcsinálni? Ha igen, szeretitek annyira az újat, mint a régit? 


(Fonal: Drops Flora és kézzel festett zoknifonal, 
Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto )

2024. október 6., vasárnap

... és a maradék... Love in a mist sapka.

 Megpróbálom utolérni magam...

Miközben tartottam magam a saját magamra rótt nem-veszek fonalat és a saját készleteimet használom ötletemhez, a maradékok felhasználására nem volt tilalom, ugyebár....

Emlékeztek a Love in a mist pulcsira, amit tavaly év végén kötöttem, és Februárban írtam róla bejegyzést? 

Akkor megmutattam a fonalat, amit befestettem, hogy izgalmasabb színei legyenek, és talán azt is említettem, hogy jócskán maradt belőle... 

Nagyon szerettem azt a pulcsit (és a fonal/színkombót), így minden maradékot fel akartam használni. Kötöttem egy kis átkötős kardigánt, amit azóta sem sikerült befotóznunk, de még azután is maradt, így úgy döntöttem készül egy sapka is... és mivel úgy tűnt, a fonal sohasem fogy el, egy pár ujjatlan kesztyűt is. 

A sapkához a beret fazonhoz általában használt mintámat vettem elő, 120 szemmel és 1 sima / 1 fordított passzéval kezdtem, amit 144 szemre szaporítottam, 6 ismétlést kötöttem a 24 szemes mintaegységből egymás mellett, és - attól függ, hogy számolom, 2 vagy három ismétlést a mintaegység soraiból egymás fölött.

For the hat, I used my basic beret formula, starting with a 120 stitch and K1/P1 ribbing and then increased the stitches to 144 stitches, and knitting six repeats of the 24 stitch pattern horizontally, and -depending how I count it- 2 or three repeat vertically.

Vagyis, az első és az utolsó ismétlés, ami nem teljes ismétlés, hanem a főmotívum egyszerűsített változata, és mellette a két ismétlés tulajdonképpen három teljes motívumot jelent egymás fölött átlósan. Az utolsó, lezáró kisebb motívum után a sapka tetejére csillagban összefutó vonalakat improvizáltam.
Egy tányéron blokkoltam, de a képeket nézve talán újra kellene blokkolnom egy nagyobb fedőn, hogy kicsit lazább, "buggyosabb" legyen.
A fonal ugyanaz a DROPS Flora és kézzel festett zoknifonal, amit a pulóverhez hasznltam. Pár nap múlva hozom a kesztyűről is a részleteket. Folyt. köv :-)
 

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

2024. szeptember 24., kedd

És ott szalad augusztus is...

Szeptemberrel együtt... Napok óta gondolkozom egy blogbejegyzésen, ha másért nem is, csak legalább "felvenni a fonalat". Ugyanakkor, ha egy ideje olvastok jól tudjátok, hogy ez a blog a legjobb esetben is kiszámíthatatlan. pont úgy, mint a való életben, teljességgel képtelen vagyok bármilyen rendszerességet tartani az életben. Voltak időszakok, amikor küszködtem azzal, hogy megpróbáljam, leginkább azért, mert PJ cseszegetett érte, meg azért is, mert külső okok (munka, vagy Chris iskolája) megkívánták.

Mostanra többnyire feladtam a próbálkozást, nem lesz ebéd az asztalon pontosan délben, és nem kelek fel (vagy épp nem fekszem le) egy meghatározott időben (persze, ahogy mondják, van az a pénz, amiért rákényszeríteném magam, de nem gondolom, hogy bárki fizetne nekem annyit).

Minden esetre az időjárás szempontjából augusztus sem volt jobb júliusnál, és a "termelékenységem" sem. Azonban van néhány dolog még a tavaszról, amit eddig nem mutattam meg, és dolgozom is pár dolgon, szóval talán lenne épp elég "tartalom" még néhány posztra az idén. 

Mindezenközben gondolkodtam pár dolgon, amivel kissé fellendíthetném az életet és/vagy a hangulatot, de mégis jó lenne tudni, hogy mit szeretnétek látni?

Mivel csak egy van belőlem, kézimunkából nem tudok végtelen mennyiséget produkálni, így a "crafty" bejegyzések száma korlátozott. 

Szívesen látnátok több képek hagyományőrző rendezvényekről? És, ha már a történelmi hagyományőrzésről beszélünk, szeretnétek többet olvasni róla? Miért csinálom? Milyen típusai vannak, hogyan kezdek hozzá, hogyan készülök fel, ilyesmikről? 

Szívesen látnátok-e napi öltözék típusú bejegyzéseket? Régebben, úgy 15-20 évvel ezelőtt hatalmas ruhatáram volt, teljesen turkáló-függő voltam, és akkoriban ez azt is jelentette, hogy hihetetlen mennyiségű ruhám volt, kevesebbért, mint, amit az átlagos nő elköltött öltözködésre. Mostanra sokkal kevesebb ruhám van (bár még mindig sok), és nem öltözködöm fel "rendesen" olyan gyakran , de időnként sikerül összeraknom egy-egy öltözéket, amit szívesen megmutatnék.

És szívesen néznétek-e utazós képeket? Ugyan pillanatnyilag kevesebbet utazunk, mint korábban, de még mindig nekiindulunk, és vannak helyek, amikről szívesen mesélnék... 

2024. augusztus 6., kedd

Július

Milyen július? 

Ó, az, azzal a borzalmas hőhullámmal, amikor épp csak a túlélésre tudtam koncentrálni? 

Aha, az, amelyik munka, varrás és egyéb kézimunka-szempontjából abszolút kuka-pozitív. 

Volt ugyan pár fellépésünk, például a szépséges kastélyban, Dégen, ahol a kastély éjszakája rendezvényen a századfordulót idéztük fel.


Én a századforsulós nyári bringás cuccomban osztottam az észt a századforduló sportjáról (és persze az odavezető útról), miközben az járt a fejemben, hogy amennyire nem vagyok jóban a századfordulóval, és annak öltözködésével ez az öltözék nem rossz. Más mint az átlagos, vicces, és persze imádom azt a kisvirágos mellényt- 

Voltunk a Visegrádi Palotajátékokon is, talpig reneszánszban, Betaric királynő udvarhölgyeit megidézve.

A tavasszal varrt zöld reneszánsz ruhámat viseltem, egy kék köpenyt "giorneát" adtam hozzá, amit még a tavasszal kezdtem el, de nem fejeztem be... most ki kellett találnom, hogy záródjon, és hogyan varrjam fel rá a díszítést. 
Kétszer is voltam a DeLaMotte palotában, ahol táborozó gyerekekkel beszélgettünk a 18 századról és a Habsburgokról. 


Mindezen közben... néhány koncert és fesztivál is befigyelt... 







Ugyanakkor, közben, csak a hőséget próbáltam túlélni. Épp csak annyit dolgoztam, amennyi a túléléshez muszáj volt... Voltak olyan napok, amikor 34°C -ra ébredtünk a hálószobában, és mivel ugye 10. emeleten lakunk keleti és nyugati ablakokkal, el tudjátok képzelni... Néha úgy éreztem elolvad és szétfolyik még az agyam is, gondolkozni sem tudtam, a legegyszerűbb fordításra sem tudtam koncentrálni... Még azt is kívántam, bárcsak olyan helyen dolgoznék, ahol mindennap be kell menni egy irodába. Mármint légkondis irodába, na. 
Most úgy tűnik vége, és remélhetőleg a dolgok jobbra fordulnak. Blogírás fronton is.