Csak egy kép

Tegnapról... Vásár a Kispesti Waldof iskolában...
Ilyen az, amikor a "kisadagot" viszem :-)

Macskafarka

Ez a "tubular cast on":

Ez pedig macskase...macskafarka. 

Ez a bejegyzés meg csak egy nyúlfarknyi. 

Rekord

Terveztem, hogy megmutatom a szövéseimet, apránként, lépésről lépésre, egyiket a másik után, ahogy Judit műhelyében készültek, és ez így is lesz... kicsit később-
Most, a kész daraabról Facebookra feltett képre érkezett rekord mennyiségű like arra késztetett, hogy most azonnal mutassam meg mivel foglalatoskodtam pénteken.
Régóta terveztem egy rózsaszínből lilába hosszan átmenetes kendőt szőni, de sem a fekete, sem a szürke, de még a nyersszínű felvetésben sem akartam megszőni, mert úgy éreztem ezek túlságosan megváltoztatnák a színét. A nyár végén azonban láttam, hogy a Belvárosi Szövödében az egyik szövőszéken rózsaszín felvetés van. Azt is rágóta terveztem, hogy Terinél is szövök, de valahogy sohasem jött össze, ezt az alkalmat azonban nem hagyhattam ki.
Itt volt hát a fonal, amit erre a célra fontam... a pénteki npapot erre szántam... most pedig hagyom hogy a képek magukért beszéljenek (majdnem).

Olyan kézzel font fonalból szőni, amihez a gyapjú is kézzel festett, különlegesen varázslatos számomra. Még ha a fonal egyenletes is, mégiscsak vannak apró változások a vastagságában, a sodrásában. Ahogy pedig én festem a gyapjút, lehetőséget ad arra, hogy a színek kicsit bolondozzanak, így bár a szín a lilától halad a rózsaszín felé, egy egy színen belül mindig megjelenik egy világosabb, vagy sötétebb árnyalat, így nincs két teljesen egyforma sor, egy kicsit mindig más...

Ahogy pedig haladtam a lilától a rózsaszín felé, egy-egy elfolyt foltból fonódó széldarab bukkant fel mintegy csíkos eredményt produkálva...

A rózsaszín felvetés kicsit tompított a lilán, ha még egyszer csinálnám még sötétebbre efsteném a lilát, de ezzel így vagyok boldog, ahogy van.

Köszönet Tamási Terinek, és a Belvárosi Szövödének.

Joyride trükkök

Az év elején kötöttem a Joyride kardigánt, ami egy DROPS minta, és itt mutattam be a teljes darabot.
Néhány apróságot változtattam az eredeti mintához képest, DROPS Lima fonalat használtam a Karisma helyett, és a színeken is változtattam egy kicsit.(Megjegyzem, az alpaca tartalmú DROPS fonalak most is akciósak, december végéig, tehát ez a legjobb alkalom egy ilyen darab elkészítéséhez... ez volt a nem fizetett reklám helye ;-) ) Nem írtam túl sokat a részletekről, de kérés érkezett, hogy mutassam meg a fonákoldalát is, hát tessék, néhány tanáccsal kiegészítve.
A kardigánnak kerek, színes mintával kötött vállrésze van. A minta egyszerű, szerintem a színek, és az egyszerű formától olyan kedves, olyan egyszerűen nagyszerű.  

Tessék a minta közelebbről is.

Annak ellenére, hogy a szín nagyobb foltokban jelenik meg, és helyenként akár 14 szem is van a színváltások között, nem intarzia technikával készül, hanem a fair isle, vagy norvégmintással, Nézzétek a fonákoldalát: láthatjuk, hogy a nem használt színt a minta fonákoldalán vezetjük el, a színe oldal felől nézve az élő szemek mögött, a fonákoldal felől az élő szemek előtt.

A szálvezetéses, vagy fair isle technikához. Én két kézzel kötöm. Ehhez egy kicsit gyakorolni kell az "angol" kötést, ahol a fonalat a jobb kézben tartjuk, és úgy "dobjuk" a tű köré.  Nemcsak a google a barátunk, hanem a YouTube is. Tonnányi videót találhatunk szinte bármiről, ez a téma sem kivétel. Ne ijedjetek meg attól, hogy angolul készültek, a képek magukért beszélnek.  Itt van egy videó, ami megmutatja az angol, és a kontinentális stílus közötti különbséget. És itt van egy, ami közelebbről mutatja az angolt. (Ha a keresőbe beírjuk, hogy "two handed fair isle knitting" tucatnyi hasznos videót találhatunk).
Itt van egy, ami megmutatja, hogyan kell két színt kötni két kézzel. Fontos, hogy ne cserélgessük melyik színt melyik kézben tartjuk. Az alapszínt az egyik kezünkben tartjuk, és mindig abban a minta színét pedig a másikban, és mindig abban. Attól függően melyik kézben tartjuk a fonalat, az alulról, vagy felülről vezetődik, ezek hossza egy egészen kicsit eltér, ami azt jelenti, hogy az egyik szín jobban kiemelkedik, hangsúlyosabb lesz. Ez még fontosabb olyan daraboknál, ahol az egészet mintázzuk. Én általában az alapszínt tartom a bal kezemben, ezzel kontinentális módszerrel kötök, és a kontraszt, vagy minta színét a jobb kezemben, ezzel pedig angolosan kötök.

A fonákoldalon elvezetett szálak nem okoznak sok gondot, amíg legfeljebb 5, esetleg max 6 szemet kell átívelnünk. Ennél többnél már gondot okoz, nem mutat szépen, a laza szálak leffegnek, és beleakadhatnak gombokba, ékszerekbe, vagy akár a kezünkbe is a darab használata közben. Rendezettebben mutat, és a fonalvezetés egyenletességén is sokat segít, ha néhány szemenként rögzítjük, vagy "leszőjük" a szemeket. Ennél a közeli képnél látható az apró szürke pöttyöknél, hogyan rögzítettem a petrolkék szálakat. 

Ez egy elég jó videó, és ez is sokat segített. Ha a YouTube-ba a "catching floats in fair isle" vagy "weaving in in fair isle" kereső szavakat írjuk be, egy csomó további hasznos videót találhatunk.
Fontos, hogy ezt a "leszövést" az egymás fölötti sorokban ne ugyanott csináljuk, mert ekkor egy oszlopot alkot, amit a színe oldalon is meglátszik, hanem mindig toljuk el őket pár szemnyire. 

A másik gondot a kardigánnal a gomboláspánt okozta, a minta nem sokat írt arról, mit lehet kezdeni a színes szálakkal. A gomboláspánt szürke, a színes fonalakkal is meg kell fordulni valahogy.

Végül kivezettem a színes szálat a gomboláspánt smelletti szemig, ahol jó szorosan összecsavartam az alapszínnel, mintha intarziát kötnék. 

Ahogy az eredeti bejegyzésnél említettem, ha még egyszer megkötném ezt a pulcsit, a gomboláspántot nem kötném rá, hanem utólag szedném fel hozzá a szemeket az eleje szélénél keresztben.
Mindettől függetlenül ez egy nagyszerű minta, remélem ezek a trükkök segítettek :-)

Kép nélkül

Ma reggel felébredtem, és nem az ébresztőre, kötöttem, fontam fonalat, elmentem szőni a Belvárosi szövödébe, ahol megszőttem egy sálat. Késői ebédet ettünk egy kedves barátnővel, és a fiammal, aki, amikor láttam, hogy nem végzek időben, hogy hazajöjjek, mindent eldobott, és elhozta nekem a táncos cipőmet... és a napot francia táncházzal zártam... volna, de épp annyi munkám maradt még, hogy a nap azért tényleg tele, és teljes legyen. Hosszú ideje az egyik legjobb napom. Mindenkinek hálás vagyok, akinek része volt benne. Az Univerzumnak is.

Flóra

Én tényleg igyekszem, hogy szinte mindennap posztoljak valamit, de emberből vagyok, nem gépből, és néha az élet, vagy a munka közbeszól.
A hét első két napját az amerikai utcai ételekkel töltöttem, és mindenféle trükkös, lefordíthatatlan üzleti nevekre próbáltam magyar megfelelőt találni, és újabb párszáz módon lefordítani a "Delicious" felkiáltást. Gondoltam arra, hogy írni kellene, de a lakást sem hagytam el azóta, hogy szombaton este, a Gyapjúnap után, beestem az ajtón.

Ma megmutatom a nagy "harácsot", amit szombaton szereztem... két egész gombolyagot vettem a DROPS Flóra fonalból. A fonal maga nagyon tetszik. A Nepal és a Lima fonalat is imádom, mindkettőből kötöttem már, és a Flóra fogása és tapintása is tetszik. Korábban azt gondoltam, hogy a Karisma fonal behelyettesítésére lesz jó, de most úgy gondolom, talán inkább a Drops Alpaca fonala helyett tzdjuk majd jobban használni. Már írtam, hogy szeretem, ha a kötött anyagom tömörebb az átlagosan elfogadottnál (ha ehhez hozzáadjuk, hogy alapból lazán kötük, máris kiszámolható, miért kezdem a próbakötéseket az ajánlottnál 2 mm-el kisebb tűkkel). Amennyire imádom az Alpaca fonalat, mindig az az érzésem, hogy kicsit... lötyi...plötty... A Flora tömörebbnel tűnik, szóval.. majd meglátjuk. A színeket kissé sápadtnak találom, de biztos vagyok benne, hogy egy többszínű fair isle-t is össze lahet rakni belőle, és ha nagyon szorul a hurok, talán arra is találok valakit, aki néhány motringot befest ;-)
Két színt vettem:

Valami sapkára gondoltam, valami olyasmit, mint a Selbu modern, de mégsem azt, már többször is megkötöttem, pillanatnyilag a könyökömön jön ki.
Azt is érzem, hogy a Flóra jókora pofont ad, a magamnak kiadott fonalvásárlási "tilalomnak" (na jó, mondjuk szabályoknak), de erről később,
És ebbe botlottam bele, elég jó ötletnek tűnik... nem kellene megcsinálnom?

Gyapjúnap

Nehéz elhinni, hogy nem találok szavakat valamire, ugye? ismételhetném, amit korábban a gyapjúnapról írtam, milyen kedves a szívemnek, és milyen közel áll hozzám, mennyire várom, és mennyire elfáradok a végére... Az idén még képeim is alig vannak, de muszáj megköszönnöm Gabinak és Adriennek az utolsó pillanatban nyújtott segítséget, Marcsinak az életmentő szendvicset, meg kell említenem Juditkát, aki az egyik kedvenc tanítványom... És azt milyen örömmel tölt el, ha tetszik másoknak, amit csinálok, és az, ha láthatom a mosolyt valakinek az arcán, aki éppen rákapott a fonásra, és azt, ahogy egy életre szóló szerelem magja kicsírázik.

Az első három képet Tóth Gabi készítette, a mésik kettőt a telefonomról töltöttem le.