Szolnok

Ahol felnőttem. Nem, soha nem szerettem ott élni, de a gyerekkori emlékek azok gyerekkori emlékek. Nem szólva arról, hogy anyukám is ott van eltemetve. Így, amikor a múltkoriban Kecskeméten jártunk, megkértem apukámat kiránduljunk egy kicsit.
Először a temetőben álltunk meg, gyújtottunk mécsest, még apu is bejött, pedig évtizedekkel ezelőtt elváltak, és a válás sem volt valami barátságos.

Végigsétáltunk a Tisza parton, megálltunk a csónakháznál, ahol kamaszkoromban eveztem.

Csak akkor fakadtam majdnem sírva, amikor megláttam, hogy az uszodának nyoma sincs. Szó szerint. Se gyerekmedence, se 50 méteres úszómedence, se lelátó, se fedett medence, se szobor az úszómesterről akik generációk sorát tanította úszni. Semmi. Csak egy park.

De a horgony még megvan

Ilyen idős koromban éppígy hintáztam rajta.

Elmentünk még a Müllerbe is, ahol em csak illatszert, meg játékot árulnak, hanem valamennyi "craft" alapanyagot, még fonalat is... és nem is mindegyik használhatatlan akril... kissé túlzásba estem ott, de ez egy másik bejegyzés témája .-)