2010. március 27., szombat

Piros fodrok

Említettem, hogy piros korszakomban élek, igaz?

Végre sikerült hozzájutnom, hogy néhány fényképet készítsünk a piros kardigánról:

A minta egy néhányévvel ezelőtti Vogue-ból származik, de az igazat megvallva, csak a magazin alapján kihagytam volna, bármilyen mutatós is a hátulján a csavart minta:

Csak a Ravelrynek köszönhető, hogy az elkészült darabok mégis meggyőztek. Elsősorban Veronique -é amely az első között került a Ravelry kedvenceim közé. Annyit kellett az eredeti mintán módosítani, nem is tudom, hol kezdjem. Talán a csavart minta a hátulján. A bal oldali kissebb mintát megfordítottam, hogy a teljes (minta) szimmetrikus legyen. Az oldalánál fogyasztottam, majd szaporítottam néhány szemet a derékrész szebb megformázásához. Az ujja meg egyszerűen rossz az eredetin. Lehet, hogy a divat változott a kiadás óta eltelt pár évben, de manapság sokkal szűkebbek (vagy sokkal bővebbek) az ujjak. Így, a mintától függetlenül csak úgy fejből kötöttem az egész ujját, és a felső ívet is, de én mondom, bevarrt ujjat ilyen jól, még sohasem sikerült eltatlálnom. Ha szándékosan/tudatosan meg kellene ismételnem, tutira nem menne. (Még jó, hogy a két ujjat egyszerre kötöttem, így nem kellet a fejemet azon törni mit tettem jól). Nézzétek:

Az ujját teljes hosszra kötöttem, egyszerűen nem szeretem a három-negyedes ujjakat. És adtam hozzá jócskán bordás mandzsettát is:

Na azután... az eredeti leírás szerint meg kellene kötni az elejét és a hátulját, meg az ujjakat, összeállítani az egészet. Eddig OK, de utána megköttetné a csavart szegélyt egy hosszú csíkban, fel kellene varrni, majd a fodros szegélyt, szintén csíkban, és azt is felvarrni. Na mármos eredetileg varrónő a szakmám, nincs semmi problémám a varrással, még a pulcsik összevarrásával sem, és nem tartozom azok közé sem, akik a varrás elkerülése érdekében kizárólag fentről lefelé kezderr varrás nélküli, egyben kötött pulcsikat kötnek. De ez akkor is szükségtelenül túlkomplikálása a dolgoknak. Jó, hogy kivételesen elvégeztem a házifeladatomat, és átolvastam a megjegyzéseket a Ravelry-n. Valószínűleg magamtól is rájöttem volna a megoldásra, de legelőször Knittingheidi -nek támadt az ötlete, amit én is követtem. Felszedtem vagy egy millió szemet egy (nem, kettő) jó hosszú körkötőtűre, két rövid DPN-el elkezdtem a szegélyt, és a szegély színén az utolsó szemet mindig összekötöttem egy szemmel a felszedettek közül. Ez, azt is lehetővé tette, hogy a csavart minta irányát pontosan a háta közepénél megfordítsam, és így teljesen szimmetrikus. Ühüm. Kicsit sem vagyok mánákus. Igaz el is gondolkoztatott, hogy a hatvanvalaány szuper kötős közül, akik ezt a cardigánt megkötötték ez senkinek nem szúrt szemet, és nem gondoltak arra, hogy a mintát szimmetrikusra kössék. Igy nézett ki kötés közben:

Majd utána:

ezután már csak két millió szemet kellett felszedni, és a harang/fodor mintát fordítva megkötni. (Az eredetiben kívülről befelé halad és fogyasztja a szemeket, és a felszedett szemekkel belülről kifelé szaporítottam). Veronique és Heidi megfigyelései alapján a szemeket belülről kifelé szedtem fel (mintha a "varrás" kifelé lenne) ez adott egy határozottabb tartást, ami a fodrott inkább befelé irányította, és így az nem kifelé dől.
A fonal Lana Grossa LORD. El sem tudom mondani menyirre szerettem ezzel a fonallal kötni, és mennyire jó viselni. Természetes szál, merio és selyem (imádom ezt a kombinációt, fonni is ezt szeretem a legjobban, kötni is). Puha, és tweed. És bár tudtam olyan tűvel kötni amit vastagabb (worsted) fonalakhoz használok (3.75mm), a gombolyagban mégis annyi volt, mint egy DK fonalból. Szóval jó kiadós, ez a viszonylag hosszabb, meleg hosszú ujjú kardigánt, FODORRAL (ami ugye eszi a fonalat) is kijött tíz gombolyagból (ötven dekából). Születésnapomra vettem magamnak (mivel mástól úgysem szoktam kapni--- ez egy jelentős hátránya annak, ha valak egy héttel karácsony előtt talált megszületni, de ez másik téma). regula barátnőm hozta egy bécsi üzletből. (Köszönöm :-))) Vagy három különböző gombfélét is vettem hozzá, de végül megtatláltam a tökéletes színt!
Ha mégegyszer meg kellene kötnöm? (Nagyon szeretem, tehát még meg is történhet ) Kicsit rövidebbre csinálnám, a nyakkivágást kevésbé mélyre, és kevesebb szemet szednék fel a csavart szegély rákötéséhez. akkor a fodor még szebben állna.

De, ahogy mondtam, nagyon szeretem.

És igen. Van új, piros keretes szemüvegem... piros korszak, emlékeztek???
A fényképeket a kisfiam készítette, bocsi a néhol fura szögekért, azt hiszem művészi akart lenni.
Megbocsáthatok most már az osztályfőnökiért, amit a héten hozott haza?

1 megjegyzés:

nöné írta...

Nagyon-nagyon tetszik, klassz lett!
Egy kis fejmosás után mindenképpen megbocsátható a Fiatalúr bűne:o)