2010. július 29., csütörtök
Fehér nyár
Mit mondhatnék? Szeretem a nyarat, szeretem a fehéret.
Volt 300 grammnyi fehér pamut fonalam, a turkálóból. ujjatlanra sok, rendes pulcsira kevés... Így lett egy saját tervezésű ujjatlan kardigánom. Egyszerű (varrás nélküli) "top down" konstrukció, a nyakkörnél kezdve. Sima kötésű test, majd csipke-minta, a köztük lévő részben elrejtett szaporítások miatt enyhén bővül.
Kissé puffos ujjak, horgolt pikós szegély... (csak egy kicsit jellemző ez a stílus, ugye?)
Azt hiszem jól megy majd nyári ruhához, éppúgy mint, laza nadrágos összeállításhoz.
Ugye tudjátok ki volt a fotós ;-)
2010. július 25., vasárnap
Fontam is...
Az elmúlt hetekben történtek többféle módon hatottak rám, mint amit szívesen számolnék meg... ezek közül az egyik az volt, hogy hetekig egyszerűen nem tudtam kötni. Tudom, tudom. Én aki annyi mindenen keresztül kötöttem, és meg voltam győződve arról, hogy ez tartotta bennem az ép észt. Még a nagy szakítás idején is. Én, aki képes vagyok visszafordulni a kapuból, ha nincs nálam kötés még akkor is ha csak dolgozni megyek. Most meg csak ültem és néztem a kötőtűket... ha a kezembe vettem is valamit néhány szem után leraktam. Még annyira sem tudtam koncentrálni ami a sima kötésre elég lett volna. Én, aki még a sötét moziba is beviszem a kötést...Eléggé ijesztő volt... mert hát itt ez a rengeteg fonal, mi lesz vele?
Nem is tudom miért vettem az orsót a kezembe, de hálás vagyok, mert most ez segített...
Na és amit ezek után fontam... szépséges pihe puhaság. A legfinomabb alapanyag amivel valaha dolgoztam. Ezzel az 50 grammnyi 50% selyem-50% yak keverékkel kezdtem. Azt az orsót használtam amit Steven Kunderttől vettem. Kaptam...
2010. július 20., kedd
Óriás...saját fonású fonalból
Végre elkészült. Már jó ideje fonogattam ezt a fonalat, többször felbukkant itt a blogban is, de végre a kötött kendő is elkészült...Már akkor látszott, hogy méretes darab lesz, amikor lekerült a tűről...
A gyapjú-selyem keverék ebből az etsy shopból szerezhető be. Ellentétben azzal a hellyel, ahonnan az első adagot vettem, a kiszolgálás kifogástalan volt. És gyors, ami akkor jelentett sokat amikor az utolsó néhány sorhoz kellett csak még egy kicsi.
Az orsó ebből az etsy boltból érkezett.
A minta Evelyn C. Clark Heartland lace.
3.5 mm-es, egyenes Knit Picks kötőtűt használtam.
Azt hiszem megtartom :-)
2010. július 16., péntek
Ha már a lilánál tartunk...
Na igen, hajlamos vagyok különböző szín korszakokra... ez persze a már korábban említett kényszerből fakadhat, ami szerint kényszeresen kell a színeknek passzolnia az öltözékeimen. Tehát, ha mondjuk egy lila szoknya kerül a szekrényembe előbb vagy utóbb (hmm inkább előbb, mint utóbb) odakerül egy lila pulcsi is.
Ez a fonal már jó ideje megvan, az utóbbi idők történései kicsit rákényszerítettek, hogy óvatosabban költsek a szokásosnál. Így a saját készleteimet használom. Egy teljes hónapig nem rendeltem, vásároltam fonalat vagy fonni valót. Én. Egy hónapig. Képzelhetitek.
Szintén van már néhány éve, hogy az egyik német magazinban kinéztem egy kardigánt. Persze, mint tudjuk a német tudsom igencsak korlátozott, meg többmindent akartam megváltoztatni a modellen, így hát alaposan megnéztem a lerajzolt mintadiagrammokat (hmm...magyarítani akartam a chart-ot...nem is tudom hogy sikerült) és aztán kötöttem ahogy fejből sikerült.
Na ki lehet az?
Köszönöm kincsem :-)
2010. július 14., szerda
A second hand királynője
Akkor, hát vissza a normális blogoláshoz. Itt egy (majdnem) rendszeres bejegyzés típus, amely megörökíti a használt holmik világában tett vadászataim eredményét.
Aki ismer tudja, hogy kissé kényszeres módon öltözködöm, mindennek passzolnia kell elsősorban színben és stílusban. Egészen a fehérneműig. Kék alsónemű egy lila ruha alatt??? NEM. Nem, nem.Ehhez persze egy vagon ruhám van, de esküszöm nem költök többet az átlagnál. Érdekel hogyan alakulnak ki azok a "mix and match" tetőtől talpig öltözékek?
Ebben az esetben egy motring fonallal kezdődött, amit egy használt ruhás boltban találtam, még csak nem is abban ahonnan a legtöbb kincsem származik. Fogalmam sincs miért vettem meg, a színe nem igazán én voltam, olyan erős pinkes lila, angolul magentának hívják. Ráadásul olyan egyenetlen sodrású vékony vastag, kicsit papírszerű a fogása. Soha nem kedveltem ezeket az "art", vagy "effekt" fonalakat, azt gondolom a szép, jó, érdekes kötés helyett nem akkora poén a fonaltól elvárni a megfelelő hatást. De valamiért mégis a kezemben maradt, talán mert pamut ÉS len tartalma volt. (Mutass nekem lent, és ha fehér is máris megfogtál. Ha még gyöngyház gombok is vannak rajta tutira akarom). Ez még mindig nem magyarázza meg miért is vettem meg... Vagy egy évig lapult a dobozaim egyikének alján. A WWKIP napon majdnem elajándékoztam, sorsolásra, de épp nem találtam, és azokban a napokban elég zavaros volt minden ahhoz, hogy módszeres keresésbe fogjak.
De azután találtam egy szoknyát. A színe megint az a magentás lila (kicsit más árnyalatú asószoknyával), de a fazonja tökéletes volt, és GYÖNGYÖKKEL hímezték. Nézzétek:
Aki ismer tudja, hogy kissé kényszeres módon öltözködöm, mindennek passzolnia kell elsősorban színben és stílusban. Egészen a fehérneműig. Kék alsónemű egy lila ruha alatt??? NEM. Nem, nem.Ehhez persze egy vagon ruhám van, de esküszöm nem költök többet az átlagnál. Érdekel hogyan alakulnak ki azok a "mix and match" tetőtől talpig öltözékek?
Ebben az esetben egy motring fonallal kezdődött, amit egy használt ruhás boltban találtam, még csak nem is abban ahonnan a legtöbb kincsem származik. Fogalmam sincs miért vettem meg, a színe nem igazán én voltam, olyan erős pinkes lila, angolul magentának hívják. Ráadásul olyan egyenetlen sodrású vékony vastag, kicsit papírszerű a fogása. Soha nem kedveltem ezeket az "art", vagy "effekt" fonalakat, azt gondolom a szép, jó, érdekes kötés helyett nem akkora poén a fonaltól elvárni a megfelelő hatást. De valamiért mégis a kezemben maradt, talán mert pamut ÉS len tartalma volt. (Mutass nekem lent, és ha fehér is máris megfogtál. Ha még gyöngyház gombok is vannak rajta tutira akarom). Ez még mindig nem magyarázza meg miért is vettem meg... Vagy egy évig lapult a dobozaim egyikének alján. A WWKIP napon majdnem elajándékoztam, sorsolásra, de épp nem találtam, és azokban a napokban elég zavaros volt minden ahhoz, hogy módszeres keresésbe fogjak.
De azután találtam egy szoknyát. A színe megint az a magentás lila (kicsit más árnyalatú asószoknyával), de a fazonja tökéletes volt, és GYÖNGYÖKKEL hímezték. Nézzétek:
Ezután, mintha csak rendelésre lenne ott találtam egy felsőt az alsószoknya színében a kedvenc márkámból, az egyik kedvenc fazonomban. És ekkor jutott eszembe, hogy lapul a fiókom mélyén egy melltartó és egy bugyi is hasonló színekben. (Bár mindkettő használt cuccos helyről származik az eredeti papírcimkék és védőfóliák is rajtuk voltak-soha senki más nem használta)...
Az már csak hab volt a tortán, hogy egy táskába botlottam hasonló színekből, egy akciós ládában, így, az még a turkálós viszonyokhoz képest is olcsó volt.
Az már csak hab volt a tortán, hogy egy táskába botlottam hasonló színekből, egy akciós ládában, így, az még a turkálós viszonyokhoz képest is olcsó volt.
Csak amikor ez mind együtt volt, akkor emlékeztem a fonalra, aminek a színe tökéletesen illett az összeállításhoz. Néhány állásinterjú között előástam, talán jó lesz valamilyen kiegészítőhöz.
De mihez? Pamut és len, vagyis csak valamilyen könnyű nyári cucchoz jó. De kevés, még egy boleróhoz is. Az egyenetlen sodrás miatt a csipke is kizárt. Mégiscsak akkor lenne elég bármire, ha jó sok lyuk van a mintában... AHHHHH a not a drop minta alaprácsa... nagyszerű... és elég is lett...
De mihez? Pamut és len, vagyis csak valamilyen könnyű nyári cucchoz jó. De kevés, még egy boleróhoz is. Az egyenetlen sodrás miatt a csipke is kizárt. Mégiscsak akkor lenne elég bármire, ha jó sok lyuk van a mintában... AHHHHH a not a drop minta alaprácsa... nagyszerű... és elég is lett...
5.5 mm-es rövid tűvel készült. Akik hozzászoktak, hogy tetőtől talpig fehérben lássanak a nyáron kicsit néztek... de amikor látták, hogy minden egyezik, minden passzol, tudták, hogy mégis ÉN vagyok.
(És tudjátok mit? A képen ugyan nincs rajta, de van az egészhez lila cipőm is. És a hajdísz amit Ariadnétól kaptam szintén passzol...Na azért :-)
(És tudjátok mit? A képen ugyan nincs rajta, de van az egészhez lila cipőm is. És a hajdísz amit Ariadnétól kaptam szintén passzol...Na azért :-)
2010. július 13., kedd
Most már jövök
...vissza.
Talán tartozom némi magyarázattal.
(Lehet, hogy nem, az én blogom, azt csinálok amit akarok, de talán mégis...)
Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt hirtelen állás nélkül találtam magam.
Mondhatnám, hogy nem ért váratlanul, jelek voltak, és amikor bejelentették, hogy mégsem csináljuk meg azt a nagy projektet amin évek óta dolgoztunk, tudtam, hogy baj van, de még reménykedtem. Reménykedtem, hogy a korábban elért eredmények jelentenek valamit. Hogy a korábban elért kitűnő minősítés jelent valamit. Hogy jelent valamit, az hogy sohasem mulasztottam határidőt, hogy ha értelmes munkát, feladatot kaptam arról mindig a legjobb visszajelzéseket kaptam, és a nem értelmes munkát is elvégeztem hibátlanul. Hogy számít, hogy betegen, néha szabadságról is bementem, hogy egy adott feladatot megcsináljak. Hogy egy amerikai tulajdonú multinacionális cégnek kell egy angolul folyékonyan beszélő alkalmazott, aki jobban és gyorsabban fordít mint a fordító-cég.
Nem, nem számított. Nem egyedül voltam, jópáran pakolhattunk, köztük olyan régi jó szakemberek akik évtizedek óta voltak a cégnél. A többi között ez volt az egyik legrosszabb, hogy egyértelműen, jól láthatóan, a döntéseket a fizetések alapján hozták meg. Aki régóta ott volt, több szabadsága volt, többet keresett, az ment.
Nehéz volt, elsősorban szembenézni dolgokkal. Belenézni a tükörbe, és látni azokat a démonokat akik egész életemben üldöztek. Hogy nem számít mit csinálok, hogy csinálom, nem elég. Éjszakákon át törtem a fejem, mit kellett volna másképp tenni, de a helyzet az, hogy azt aki mindent másképp csinált sem kímélték. És az igazság az, hogy bármennyire szerettem volna nem volt nekem olyan jó. Éveken keresztül próbáltam emberekkel megértetni, hogy többre is alkalmas vagyok, mint a jelenléti ívek begyűjtésére. Tíz hónapomba került, hogy elismerjék, és használják az angol tudásomat. Jártam a vezetők nyakára, kértem a feladatot, és nem kaptam meg. Úgy egy évig vártam, hogy eljusson oda a projekt, hogy lehessen fordítani a kézikönyveket és egyéb anyagokat...soha nem jutott el odáig.
Persze logikus magyarázat van, gazdasági helyzet, meg egyebek, de kit vígasztal ha elmondják ezerszer, hogy nem a mi munkánkkal van a baj, az nagyszerű, sőt... igen? akkor???
Tartottam P. kárörömétől is. Hányszor mondta, hogy nélküle hol lennék, és ha ő nem támogat, a híd alatt fogok kikötni... Hányszor vágta a fejemhez, ne legyek már olyan nagyra magammal, meg az eredményeimmel, nem érnek azok semmit. Hány éjszakán át kísértett: vajon igaza volt? (mert, ha a tényeket nézzük igaza volt...)
De azért sokat tanultam is az elmúlt hetek alatt. Magamról is másokról is. Ki az akit közeli barátomnak tartottam, és elkerült ezekben a hetekben. Ki az aki egy vígasztaló szó helyett még belémrúg egyet. Ki az aki mindent megígért, hogy azután a telefont se vegye fel. Ki az aki nem is közeli barátom, és az első szóra ugrik, hogy segítsen. Ki az aki nem is közeli barátom, és kérés nélkül is segíteni próbál...
Nem egészen egy hét alatt találtam másik munkát, igaz nem a tökéletes állás, jóval messzebb van, és kevesebbet is fizet, de a számlákra elég lesz. Kötni meg majd a tartalékaimból fogok. ...(valójában az eltelt néhány hét alatt négy ajánlatot kaptam.Azért ez csak jelent valamit... és még nem adtam fel a keresést végleg).
Hát ez van most. Jövő hétfőn kezdek. És még csoda is történhet.
Holnap meg jövök kötéssel, ruhákkal, és egyéb finomságokkal. Jó?
Talán tartozom némi magyarázattal.
(Lehet, hogy nem, az én blogom, azt csinálok amit akarok, de talán mégis...)
Kicsit több mint egy hónappal ezelőtt hirtelen állás nélkül találtam magam.
Mondhatnám, hogy nem ért váratlanul, jelek voltak, és amikor bejelentették, hogy mégsem csináljuk meg azt a nagy projektet amin évek óta dolgoztunk, tudtam, hogy baj van, de még reménykedtem. Reménykedtem, hogy a korábban elért eredmények jelentenek valamit. Hogy a korábban elért kitűnő minősítés jelent valamit. Hogy jelent valamit, az hogy sohasem mulasztottam határidőt, hogy ha értelmes munkát, feladatot kaptam arról mindig a legjobb visszajelzéseket kaptam, és a nem értelmes munkát is elvégeztem hibátlanul. Hogy számít, hogy betegen, néha szabadságról is bementem, hogy egy adott feladatot megcsináljak. Hogy egy amerikai tulajdonú multinacionális cégnek kell egy angolul folyékonyan beszélő alkalmazott, aki jobban és gyorsabban fordít mint a fordító-cég.
Nem, nem számított. Nem egyedül voltam, jópáran pakolhattunk, köztük olyan régi jó szakemberek akik évtizedek óta voltak a cégnél. A többi között ez volt az egyik legrosszabb, hogy egyértelműen, jól láthatóan, a döntéseket a fizetések alapján hozták meg. Aki régóta ott volt, több szabadsága volt, többet keresett, az ment.
Nehéz volt, elsősorban szembenézni dolgokkal. Belenézni a tükörbe, és látni azokat a démonokat akik egész életemben üldöztek. Hogy nem számít mit csinálok, hogy csinálom, nem elég. Éjszakákon át törtem a fejem, mit kellett volna másképp tenni, de a helyzet az, hogy azt aki mindent másképp csinált sem kímélték. És az igazság az, hogy bármennyire szerettem volna nem volt nekem olyan jó. Éveken keresztül próbáltam emberekkel megértetni, hogy többre is alkalmas vagyok, mint a jelenléti ívek begyűjtésére. Tíz hónapomba került, hogy elismerjék, és használják az angol tudásomat. Jártam a vezetők nyakára, kértem a feladatot, és nem kaptam meg. Úgy egy évig vártam, hogy eljusson oda a projekt, hogy lehessen fordítani a kézikönyveket és egyéb anyagokat...soha nem jutott el odáig.
Persze logikus magyarázat van, gazdasági helyzet, meg egyebek, de kit vígasztal ha elmondják ezerszer, hogy nem a mi munkánkkal van a baj, az nagyszerű, sőt... igen? akkor???
Tartottam P. kárörömétől is. Hányszor mondta, hogy nélküle hol lennék, és ha ő nem támogat, a híd alatt fogok kikötni... Hányszor vágta a fejemhez, ne legyek már olyan nagyra magammal, meg az eredményeimmel, nem érnek azok semmit. Hány éjszakán át kísértett: vajon igaza volt? (mert, ha a tényeket nézzük igaza volt...)
De azért sokat tanultam is az elmúlt hetek alatt. Magamról is másokról is. Ki az akit közeli barátomnak tartottam, és elkerült ezekben a hetekben. Ki az aki egy vígasztaló szó helyett még belémrúg egyet. Ki az aki mindent megígért, hogy azután a telefont se vegye fel. Ki az aki nem is közeli barátom, és az első szóra ugrik, hogy segítsen. Ki az aki nem is közeli barátom, és kérés nélkül is segíteni próbál...
Nem egészen egy hét alatt találtam másik munkát, igaz nem a tökéletes állás, jóval messzebb van, és kevesebbet is fizet, de a számlákra elég lesz. Kötni meg majd a tartalékaimból fogok. ...(valójában az eltelt néhány hét alatt négy ajánlatot kaptam.Azért ez csak jelent valamit... és még nem adtam fel a keresést végleg).
Hát ez van most. Jövő hétfőn kezdek. És még csoda is történhet.
Holnap meg jövök kötéssel, ruhákkal, és egyéb finomságokkal. Jó?
Ez lesz...
Eredeti szöveg Bródy János. Megtalálható itt.
Nézd, visszatértem,
Lehet, hogy szégyen,
De nincs bennem lelkifurdalás
Más földre vágytam, tengerre szálltam,
Éreztem kell a változás.
Áthajóztam vadvirágok zajló tengerén
Áthajóztam fáradt fényű csillagok kövén
De látod visszatértem,
Ne hagyd, hogy kérjem,
Szoríts magadhoz, úgy, mint rég
Vonzott a távol, s a Nagyvilágból,
Érkeztek elhívó jelek.
Hajtott a vérem, s a szenvedélyem
Győzött a józan ész felett.
Áthajóztam kísértések örvénylő vizén
Áthajóztam tündérlányok hullámzó ölén.
De látod, visszatértem, ne hagyd, hogy kérjem,
Ölelj magadhoz úgy, mint rég.
Mondd, hogy vártál reám, minden éjszakán.
Mondd, hogy vártál reám minden vihar után.
Nézd az éj felszakadt, s a felhők alatt, árad már a fény.
Áthajóztam kísértések örvénylő vizén
Áthajóztam tündérlányok hullámzó ölén.
De látod, visszatértem, ne hagyd, hogy kérjem,
Ölelj magadhoz úgy, mint rég.
Mondd, hogy vártál reám, minden éjszakán.
Mondd, hogy vártál reám minden vihar után.
Nézd az éj felszakadt, s a felhők alatt, árad már a fény.
2010. július 3., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
