Ez volt

Sötét felhők alatt járok
a város szinte néptelen
Sötét felhők fenn az égen
nyomasztó súlya szívemen

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánat-oldó napsugár

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar
Vakító villanás
Mennydörgő robaj
Felhőszakadás
csak szakadjon fel a szívemből ez a bénító nyomás
és akkor tán lenyugszom

Forrás: zeneszöveg.hu

(valamiért nem működik az embedding kódjuk)