2010. július 3., szombat

Ez volt


Sötét felhők alatt járok
a város szinte néptelen
Sötét felhők fenn az égen
nyomasztó súlya szívemen

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánat-oldó napsugár

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar
Vakító villanás
Mennydörgő robaj
Felhőszakadás
csak szakadjon fel a szívemből ez a bénító nyomás
és akkor tán lenyugszom

Forrás: zeneszöveg.hu

(valamiért nem működik az embedding kódjuk)

2 megjegyzés:

Mosolyrend Évi :) írta...

Szió!
Végre ismét olvasok felőled ...
Jól vagy??????
Hiányoztál!

KicsiKató írta...

Írj légyszi egy mailt nekem (kicsikato és gmail), felveszlek a jelenleg nem túl aktív levlistára és akkor azonnal értesülni fogsz róla, ha legközelebb közöskötünk Kecskeméten!:)