A téli depresszióval küzdök. Ez már szokásos, bár az idén a szokásosnál később jött, az ünnepeket egész jól túléltem...ami nálam elég nagy szó. De vannak jelek... olyanok mint...
Két hétig post nélkül hagyom a blogot.
Magyarra fordított könyvet olvasok... (az angolul kiadott könyveket eredeteiben szeretem... még akkor is ha nagyképűnek hangzik)
Úgy megyek el itthonról, hogy nincs kötés a táskámban.
A szülői értekezleten csak ülök és befogom a számat.
A csomag érkezését jelző cetlit csak félredobom és nem rohanok a postára átvenni.
Leülök TV-t nézni és közben nem kötök.Csak ülök ott és bámulom Szuperman-t.
Az isten szerelmére, elolvastam a TWILIGHT-ot.
A fehérneműm színe nem egyezik a felette viselt ruháéval.
Akik ismernek tudják, hogy ez már igazán a vég.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Kedves Peony!
Nézz be majd hozzám, ajándék vár Rád:)
Üdv: Alma
Hasonló tüneteket produkálok én is :( Remélem hamar rendbejössz!
Hát a Twilight-os rész nagyon tetszett! Én is rákényszerítettem magam pár hete, bár fogalmam sincs miért, felért egy kínzással. :))
Mit is kívánhatnék neked ilyen helyzetben? Sok napsütést? Meg egy baráti ölelést.
naaa, mindjárt megint szerda lesz :)
párologtass illóolajat (ylangylang, bergamott) hátha javul a közérzeted.
Gerda
Szerintem pedig ez nem a Vég, Anett! :)))
fel a fejjel, már megyünk ki a télből;o)
Mindjárt itt a tavasz, a tél eléggé megviselt mindenkit:)Várom a leveled:)
Megjegyzés küldése