A hűvösebb idővel előkerülnek a kesztyűk a fiókokból.
Nálam, a fonalak kerülnek elő a dobozok mélyéről.
Ez csak a kezdet, felkészülhettek a kesztyűs bejegyzések sorozatára a következő hetekben.
Kedvelem az ujjatlan kesztyűket. Kimondottan praktikusnak találom, a városban, hogy elő tudom venni a bérletemet, a kulcsomat, aprópénzt anélkül, hogy le kellene venni a kezemről.
Ezek zoknifonalból készültek, amelyeknek 70-80%-a gyapjú, a maradék pedig nylon, vagy akril, hogy ne kopjon olyan könnyen.
Sportos, farmeros cucchoz:
Vámpíros hangulatban:
És egy kis romantika hímzett virágok formájában.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Egytől egyig gyönyörűek! várom a folytatást...bénáknak kesztyűkötő leckét nem szeretnél tartani?:DD
ÁÁÁÁ, egyik nem lehetne az enyém? vagy az elkövetkezők közül?:))))
Gyönyörű kesztyűket kötöttél! Én is nagyon kedvelem az egyujjas kesztyűket, ha meg nagyon hideg van, akkor még mindig fel lehet venni egy sima pamutkesztyűt alája.
És akkor az még nincs is itt, amit Kecskeméten fotóztunk az Otthon előtt! Pedig az az egyik kedvencem:)))
Megjegyzés küldése