Piros norvég kardigán

Ez is egy olyan történet ami régebben kezdődött, több szálon futott, hogy végül szépen összetalálkozzanak.
Már többször írtam a kedvenc fonalamról, amit csak "skót fonal"-ként emlegetek. Már zengtem róla ódákat, és van is belőle egy rakással (a néhány kiló, az ugye belefér az "egy rakás" kategóriába?) Ebből a pirosból is van három kúpnyi, árgus szemekkel őriztem, és kutattam a megfelelő minta után, ami igazán klassz, mert ez a fonal megérdemli a legjobbat.

Néhány hónapja láttam a Vogue Nordic cardigan mintáját, bár nagyon tetszett, a szálak még nem akadtak össze.

Csak néhány hete, amikor ugyazaon a napon találtam meg a magazint az 1001 fonalnál, és láttam egy piros, norvégmintás mellényt a HandM-ben. Abban a pillanatban tudtam, milyen színből, melyik fonalból kötöm meg ezt a pulóvert.

A kontraszt színhez használandó fonal még mindig kérdéses volt. Rejtegetek uyan ebből a fonalból fehéret is, de az valami másra van félretéve. Az eredeti minta négy szál kidsilk haze típusú fonalat kér, de szerintem az túl sok a jóból. De felgyulladt a lámpa, és eszembe jutott, hogy van ebből a minőségű (gyapjú/selyem) fonalból vékony is fehérben, és a készletben lapul némi hófehér "vattacukor" is Barkáéktól. Ebből a kettőből fogtam össze egy-egy szálat végül.

Az egy szál hófehér mohair a másikat fehérebbé tette, és egy kis "halo"-t kölcsönzött neki.
A pulóver érdekesen van összerakva. A háta és az eleje vállrészét külön-külön köti meg, összevarja, majd folytatja a kötést, az ujjához a vállnál felszedve a szemeket. Lehet hogy érdemes lenne végiggondolni hogyan lehetne kiküszöbölni az összevarrást, mondjuk rövidített sorokkal...

Addig követtem a mintát ameddig csak tudtam. De az eredetiben olyan "befejezettlen" érzést kelt, ahogy a gombok/gomlyukak a mintás részben vannak, és nincs igazi széle az elejének.

Ezért kihagytam a gomboláspánthoz felszedendő szemeket, és a végén, a sálgallérral együtt gomboláspántot is kötöttem az elejére sima, egyszínű pirosból. 
Az ujjakat körben kötöttem (nincs varrás, hurrá) és nem fogyasztottam, így felvéve, kicsit tölcsérformájúnak látszik.

ha mégegyszer megkötném (valószínűleg meg fogom, más színből) több szemet szednék fel a vállon az ujjához, hogy a felsőkarnak több helye legyen, és talán a gallért is szélesebbre készíteném. De ennyi.

Az egyetlen problémám a mintával, hogy mindössze két méretet ad meg. Azt is csak a kötőtűk különböző méretével éri el. Ugyebár tudjuk, hogy a különböző tűk, különböző textíliát eredményeznek... Mi van ha én szeretem a masszívabb, szorosabb kötést? (Ahogy valójában így is van.). Mi van ha más fonalat szeretnék használni? Mi van az M-es méret alsó határánál nagyobbak a méreteim (legalábbis az amerikai szabványhoz képest)? Nem tudom eldönteni, hogy ez lustaság, figyelmetlenség vagy esetleg spórolás a tesztkötésen, vagy mi a tervező, a technikai editor, a kiadó részéről. Egy ilyen neves újságnak többet kellene (figyelmet, időt, pénzt) kellene fordízania az ilyen részletekre is.Amíg csak olvastam a mintát elég komplikáltnak tűnt, hogy akár egy átlagosnál gyakorlottab kötős is belevágjon az átszámolgatásba. Amikor viszont megkötöttem, látható volt, hogy nem lett volna akkora kunszt megcsinálni a mintát nagyobb méretekben is.Kár érte, mert megérdemelte volna.

Fotó: Christopher Laurent Deli.