Jobb későn, mint soha... A közös kecskeméti ajándékozás egy hete volt, többen írtak róla,
Katóval az élen...
Sajnos a számítógépeim elég klimaxosan viselkednek mostanában, ezért majdhogynem felér egy lottó ötössel ha hajlandó elindulni, és azt csinálni, amit én szeretnék...
Mivel a történetről, az ajándékokról, és a meghatottságról már többen írtak, álljanak itt csak a képek.
(nekem nagyon könnyű dolgom volt...Kingát húztam, aki leplezetlenül szerette a gyöngyös kesztyűimet, és osztozunk a narancs szín szeretetében.
Az én ajándékom Katótól, kézzel font fonalból készült sál, egy kitűzővel... Nem gondoltam volna, hogy ilyesztő lehet valakinek engem húzni... főleg ha az ajándék kézzel készült, narancssárga, ráadásul kötött...
4 megjegyzés:
Anett,mondom a sorrendet.Kató előbb megijedt, azután lett a szín, majd a forma. Jó volt látni, hogy örülsz.(as usual)
Hú, mennyi gyönyörűség...Egytől-egyig.
Osztom Micuska véleményét:)))
Az a szépséges narancs kesztyű az enyém :P
Micuska jól beszélt, tényleg annyira jól néztél ki :)
Megjegyzés küldése