Zoknik rakásra

Azt szoktam mondani magamról nem vagyok egy "zoknikötő"...aha. Akkor miért van, hogy amikor számba veszem miket kötöttem, találok egy rakás zoknit, amit nem fotóztam, nem blogoltam..

Még mindig nem gondolok magamra mint "zoknikötőre" abban az értelemben, hogy nem hiszem a zoknikötés a kötés igazi értelme, és csicsa-micsa zokni minták sem túlságosan izgatják fel a fantáziámat. Persze, hordok zoknikat, és aki ismer tudja, hogy a zoknimnak illenie kell a ruházatom többi darabjához. De a legtöbb zoknit maradék zoknifonalakból kötöm, amit turikban gyűjtögetek... Kivéve...

Télen hajlamos vagyok sok pirosat hordani, így kellett piros zokni is...

Lana Grossa zoknifonal ( a Müller-ből), a saját orránál kezdett bordás mintám, térdig érő változatban. A legnagyobb részben a vonaton egyetemre oda-vissza utazás, és előadások közben készült.

Aztán Yarn Harlot blogján láttam ezt...Nagyon megtetszettek, hát alámerültem a fonalas dobozokban ástam ki némi szürkét, meg narancsot, és ez lett a vége:

Később arra gondoltam, piros orral, és sarokkal is jópofa lehet...

Kristóf sem maradhatott ki a zokni-buliból:

Mindezek után csörgött a telefonom, és a néni volt a turkálóból... azt meg már mindannyian tudjuk mit jelent ez... hogy az éhes szörny, ami a fonalkészletem, meg lesz etetve...

Azért fél gombolyag egyszínű rózsaszínt és fél gombolyag csíkosra festettet sikerült kimentenem...

És most látom csak, hogy a zöld és a lila nem is lett lefotózva... na mindegy. Majd legközelebb.