Csipkés Shalom

A stresszel, és a csalódással leginkább úgy küzdök meg, hogy csinálok valamit. Valamit megcsinálok, elkészítek. Kisgyerekkorom óta kötök, de emellett kamaszkoromban, és a húszas éveim elején varrtam (az unokatesóm mondta, szeretne ő úgy csalódni, és elkeseredni mint én, aztán a végén egy blúzzal, vagy szoknyával többet találni a szekrényében), a harmincas éveimben patchwork takarókkal bíbelődtem, ha valamivel nem akartam szembe nézni. Manapság egyre inkább a kötésé a főszerep. 

Így, amikor a múlt héten helyre kellett állítanom a világ folyását, olyasmit vettem elő a rejtett (vagy nem is olyan rejtett) készletekből, amit már régóta meg akartam kötni. A minta és a fonal már vagy négy éve megvolt. Minden ősszel kivettem a dobozból, aztán elterelődött a figyelmem, és minden tavasszal szépen elpakolta. tavaly eljutottam egészen a motringok felgombolyításáig.Most végre megkötöttem.

Bármennyire is tetszett a Shalom kardigán, nem tudtam békén hagyni a mintát. A kötésmintám jócskán eltért a megadottól, ráadásul nyitottam nyakvonalat akartam, így 220 szemmel kezdtem, és úgy gondolomra folytattam. Csipkemintét tettem az elejére, és a hátára, szokás szerint nagyvonalú fogyasztást/szaporítást a derékvonalnál.(Azt már nem is tudom mit mond a derékvonalról a minta, nem olvastam túl alaposan. Ha jobban belegondolok, a mintát legfeljebb a vállvonal kialakításáig olvastam.)

Az ujjához hozzáadtam néhány sor lustakötést, és a végén ennyi extra fonallal fejeztem be a kötést:

És a technikai adatok:

Shalom kardigán

400 gramm Artesano Aran fonal (50% alpaca6 50% merino)

3.5 mm addi körkötőtű, és Brittany kéthegyű kötőtű készlet.

A fotókat Tóth Krisztina készítette.