Születésnap, V.2.

 Szóval a szülinapos kötős barátnőnél hagytam abba, meg a lemondott találkozóknál, ugye?

 És, csak hogy bizonyítsam, a lemondott találkozó nem a legjobb módja annak, hogy kézzel fonott fonalat kapjon valaki, mégegyszer eljátszottam az egészet...

Szülinapos barátnő, elhalasztott ebéd, kézzelfont fonal... A részleteket az előző ilyen témájú bejegyzésből másolhatnám szóról szóra, azzal a különbséggel, hogy itt amikor annak idején a gyapjút festettem, a célszemély színvilágát próbáltam felidézni, így a fonat kiválasztása kevesebb gondot okozott (hmm semennyit :-) tudtam, hogy ez a fonat az övé és kész.)

Kb ugyanaz a vastagság, még mindig gyakorlom, hogy a csipkénél vastagabbat is fonjak...