Sötét felhők alatt járok
a város szinte néptelen
Sötét felhők fenn az égen
nyomasztó súlya szívemen
Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt
Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánat-oldó napsugár
Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt
Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar
Vakító villanás
Mennydörgő robaj
Felhőszakadás
csak szakadjon fel a szívemből ez a bénító nyomás
és akkor tán lenyugszom
Forrás: zeneszöveg.hu
(valamiért nem működik az embedding kódjuk)
2 megjegyzés:
Szió!
Végre ismét olvasok felőled ...
Jól vagy??????
Hiányoztál!
Írj légyszi egy mailt nekem (kicsikato és gmail), felveszlek a jelenleg nem túl aktív levlistára és akkor azonnal értesülni fogsz róla, ha legközelebb közöskötünk Kecskeméten!:)
Megjegyzés küldése