Karnevál Velencében

Néhány dolog Velencéről, és a Karneválról.
Geri az élményeinkről kérdezett, és itt is megosztok néhány gondolatot.
Jó időben el kell kezdeni tervezni, és szervezni. Mi több, mint egy éve kezdtük, a lakást az AirBandB-n majdnem egy éve foglaltuk le. A hely, amit szereztünk remek volt, néhány saroknyira a Rialto hídtól, az ablakok az egyik csatornára néztek. Tágas vol, az eredetileg tervezett nyolcan is vígan elfértünk benne, hatunknak pedig igazán kényelmes volt a három szoba (plusz a nappali a kinyitható kanapéval) és a két fürdőszoba.)

Akik vonattal jöttek még szeptemberben vették meg a vonatjegyeket, amik pár nap alatt el is fogytak, bár azt mondták, hogy a railjet éjszakai járata elég kényelmetlen volt.
Mi autóval érkeztünk, és előre foglaltuk parkolót a városon kívül, de végül úgy döntöttünk, hogy nem éri meg ki-be autózni, buszozni azért a kb. 20 euró különbségért (3 napi parkolásra nézve).
Akárhogy is érkezik az ember, fel kell készülni eszméletlen mennyiségű a gyaloglásra. Nem, annál többre. Nem, mondom, annál is többre. Az első este leszakadt a lábam (úgy 40 000 lépés). A második este már a hátsóm is égett (gy 30 000 lépés). A harmadik nap (valahol 20 és 30 000 lépés között)... na arról inkább nem beszélnék.
Ha karneválozni megy valaki nem jó egyedül menni. Még párban sem igazán, hanem társasággal, barátokkal. Legalább négyen, de egy hat-nyolc fős társaság kezelhető és élvezetes. De érdemes úgy tervezni, hogy legyenek közös programok, de le lehessen szakadni, és egyedül is bolyongani, ne legyünk egymáshoz kötve.

Ha múlidtézők, hagyományőrzők vagyunk, szeretjük a cosplay-t vagy egyéb beöltözős bulikat, mindenképp beöltözve érdemes menni. A ruhákkal kapcsolatban a történelmi hűség nem igazán számít, inkább az, hogy a jelmez minál látványosabb, minél feltűnőbb legyen. Komolyan. .

DE, aki tud az menjen. Nem érdemes halogatni. Csak. Menjetek. 

(fotók: Varga Norbert)