Körülbelül 30 évvel ezelőtt egy üzleti útról hazafelé, Milánóból Budapestre tartva, ültem egy autóban a „Velence arra, X kilométer” táblánál könnyes szemmel könyörögtem az autó vezetőjének, hogy menjünk be. Időnk volt, pénzünk még volt, autó is, de nem, nem és nem. Minél inkább kértem, annál inkább nem, ahogy ez már csak lenni szokott. (Nemleszholparkolni, ellopjákazautót, sokaturista, csaklehúzzákazembert, és még sorolhatnám a kifogásokat). Az azóta eltelt 30 évben rengeteg minden történt, elég messzire is utaztam, de Velence, Velence az valahogy mindig kimaradt.
Egészen addig, amíg Geri a Múltidéző Találkozóktól úgy másfél éve megemlítette, hogy szeretne egy közös utazást szervezni a csoportnak, és közösen elutazni, hogy beöltözve vegyünk részt a karneválon. Az első pillanattól ott ugráltam "igen, igen, igen, akaroooom, én akarooooook menni". Másfél év telt el, rengeteg megbeszéléssel, tlálkozókkal, bezsélgetéssel, spórolással, Facbook chattel, AirBandB szállásfoglalással, rengeteg tervezéssel, változással, de március elsején a kora délelútti órákban ott álltam azon a hídon, könnyekkel a szememben, é arra gondoltam, Jesszusom itt vagyok. Tényleg itt vagyok.
2 megjegyzés:
Istennek hála! (Legalább) így teljesüljön minden vágyad! :-))
Hát izé... most már, ha lehet kicsit gyorsabban...
Már nincs időm mindenre 30 évet várni :-)
Megjegyzés küldése