Erdély...

Amióta ismerjük egymást emlegettünk egy esetleges erdélyi utazást. Én még sohasem voltam, N azonban többször is, és igencsak kedveli a helyet... és bárk, aki ismer azt mondta nekem is tetszene.
És úgy történt, hogy a kedvenc zenekarom feltett egy eseményt a FB-ra, mely szerint Erdélyben játszanak egy fesztiválon... és úgy történt, hogy beszélgetni kezdtünk arról, hogy talán ez épp jó alkalom lenne megejteni azt az oly sokat emlegetett utazást... És az történt, hogy a városban egy kedves ismerősbe botlottam, aki olyan természetességgel kérdezte, hogy ugye ott leszünk, és mivel ő is ott lesz, és akkor ugye találkozunk, mintha azt kérdezné, hogy mosok-e este fogat
És akkor kissé komolyabban kezdtünk beszélgetni arról, hogyan tudnánk a többi programunk közé beilleszteni, mivel előző csütörtökre már volt jegyünk a fertő tó mellé egy fesztiválra (ugye az az ország északnyugati sarka)... nekem pénteken Sárospatakon kellett már őriznem a hagyományt (erről az eseményről itt írtam) , ez pedig az ország északkeleti sarka... Erdély pedig délkeletre van tőlünk...De akkor meg az történt, hogy kaptam egy SMS-t a fent említett kedves ismerőstől, hogy adjam meg N teljes nevét, mert akkor felvesz minket a vendéglistára, és jegyvásárlás nélkül is bejuthatunk a fesztiválra... NEM mintha olyan drágák lettek volna a jegyek... pláne az utazás árához képest... de az, hogy gondolt ránk, elég volt ahhoz, hogy a mérleg nyelvét elbillentse.
Igen, az előző hétvége húzós lesz, és a következő is, és kicsit sem vagyunk normálisan, hogy akár csak gondolkodunk róla...de többek között ezt is szeretem N-ban... Éppannyira nem normális, mint én... Mindig is szerettem volna utazni, de az apám teljesen immunis rá Nem érdekli. kicsit sem. ne kérdezzétek, én sem értem, ez van.
N egyikükre sem hasonlít. És, amikor azt találom mondani, "el kellene mennünk... " vagy "Mi lenne, ha elmennénk.." ő azt mondja, "Jó menjünk!"Én meg "te nem vagy normális, nem gondoltam komolyan" Ő meg "de ÉN IGEN. Na milyen gyorsan tudsz összepakolni?" Én meg rögtön elolvadok... És imádok mellett ülni az autóban, és csak menni...

És így végül elutaztunk Erdélybe. N először azt mondta ne álljunk meg Dévánál, ott csa a várrom van, se múzeum, se kiállítás, csak kövek... de ahogy fordult az út, és megláttam a várat... akkora levegőt vettem, tudta, hogy muszáj lesz megállnunk.

Nem, nem "csak kövek"... Kőműves Kelemen legendájáról eltekintve, nem, akkor sem csak kövek.

A kitérő viszont azt jelentette, hogy Vajdahunyad várához épp záráskor értünk oda....

N az első két éjszakára Torockón foglalt szállást, a hegyek közötti kis faluban, ami népművészetéről híres, és -számomra- rusztikus vert csipkéjéről.

Gyulafehérvár (Alba Julia), teteszett a belső városrész...

a többféle örökség nyomai...

De már a régi, központi városrész közvetlen közelében is a lakóházak olyan lepukkantak voltak, egészen posztapokaliptikus hangulatuk volt.

A tordai sóbánya érdekes volt (és tudom, van ott egy hasadék, ami nagyon szép, és be elhet menni, de nem autóval, csak gyalog... többször elmentünk mellette, N, ezt mindig elmondta, :-) , bár arra már ben volt időnk, hogy tényleg megálljunk, és besétáljunk.)

Marosvásárhely...

Itt is a belváros, különösen a vár/ kastély területe nagyon szép, hangulatos... Könnyű lenne egy történelmi fesztivált elképzelni ott...

Korond és Farkaslaka..

Tamási Áron szülőházát sem hagyhattuk ki.

A4. napon úton voltunk a koncertre..de Csíksomlyónál csak megálltunk.

Tusnádfürdő...

Tudom, hogy a fesztiválnak vannak politikai felhangjai, de én nem politizálok.. nyilvánosan végképp nem. Nem mintha nem lenne véleményem, de van, de megtartom magamnak.
Nem a politika miatt mntünk oda, hanem a zenéért, és szerintem a kedvenc zenekarom ugyanígy volt vele.

Extra bónuszként sikerült elkapni a kedvenc hegedűsömet (meg szövegírómat, gitárosamat, énekesemet, meg még ki tudja..) egy gyors ölelésre és fényképre.. mert aki a legtöbb közös képpel hal meg az nyer...

Azt hiszem belejöttem ebbe a fesztiválozásba :-)

Az utolsó nap úgy volt, hogy egyenesen hazajövünk, de N a lehető legtöbbet akarta megmutatni nekem, így némi kitérőt tettünk a Gyilkos tó ésa Békás szoros felé..

"Ó, azt mondtad nem merek oda kimászni??? " :-)

"Vagy azt, hogy nem másszak ki??? mindegy, elkéstél :-) "

Végl is vegyes érzéseim voltak Erdéllyel kapcsolatban, de ezek valószínűleg leginkább azért voltak, mert viszonylag rövid időnk volt, és csak a legfontosabb, legismertebb látnivalókat tudtuk megnézni, nem igazán tudtunk mélyebben bele ásni... Talán legközelebb.

Fotók: Norbert Varga