Csak azért, hogy rájöjjek, már csak 3 yardnyi (kevesebb, mint 3 méter) van belőle, nekem pedig úgy 5 méternyi kellett volna. Kérdeztem az eladót, de a kommunikáció lassú volt, és nehézkes, értékes napokat rabolt el, ami megnehezítette, hogy bármi mást ideérjen időben. Voltak ugyan más lehetőségek, mint ez:
Azonban rengeteg időt vesztettem amíg a másikkal kapcsolatban a válaszra vártam, már nem értek volna ide időben.Már majdnem feladtam, amikor az ócsóanyagosban.... Igazából l Love Textilnek hívják, és ... gyári selejtet árulnak, maradékokat, és ki tudja még mit. Soha nem lehet tudni mit talál az ember lánya, ha egy ilyen üzletbe benyit... brokát bútorszövetet, ami reneszánsz ruhának is jó ? Gyapjú 17. századi kiskabátnak? néhány méternyi lenvászon alsóruhának? Pamut viktoriánus alsószoknyának? Bármi előfordulhat. Általában rengeteg vacak anyag van (poliészter muszlin, csillogós rugalmas szatén és társai), de néha igazi kincseket is lehet találni, az itthoni hagyományőrzők rendesen el lennének veszve e nélkül a bolthálózat nélkül. Volt náluk egy rózsás madaras anyag, ami önmagában... hogy is mondjam, kissé giccses volt, hogy azt ne mondjam cigányos. A nemzetközi történelmi ruhás körökben az "Ikea ruhák" (Ikea paplanhuzatból készült ruhák) nagyon elterjedtek, de én nem akartam ilyet... talán pont azért mert elterjedt... ha valamiből nagyon sok van, nekem nem kell. Azonban, ahogy ezekről a ruhákról olvastam, valami fennakadt a gondolataim között. Valaki írta (egy FB bejegyzésben olvastam talán, vagy egy blogon), hogy kávéval, teával festette be ezeket az anyagokat, és mennyivel jobbnak találta az eredményt, másnak mint az átlag, hitelesebbnek, régiesebbnek. stb.
A festés nem idegen számomra, rengeteg fonalat, szöszt festettem, de az anyagok festésével is próbálkoztam már. Sőt, több anyagot is festettem két éve, amikor a 17. századi polgári ruhámat készítettem (azt az anyagot is én festettem, amiből az a ruha készült, ami a sárospataki képeken van rajtam).
(A képet késő este készítettem telefonnal, az eredeti anyag alapszíne tényleg fehér).
Az azonban látszott, hogy az eredmény egyáltalán nem rossz. A festék letompítja a túl élénk színeket, csükkenti a kontrasztott az alapszín s a minta között, és kissé antikolt hatást ad.
Ekkor beltuszkoltam a hat méternyi anyagomat (nem véletlenül hívom ócsóanyagosnak a boltot, tényleg nem kerül sokba, így nem kellett kicentiznem mennyit veszek belőle).a mosógépbe, melléöntöttem egy fél üvegnyi 20%-os ecetet, és a lehető legmagasabb hőfokra kapcsoltam. Amikor felmelegedett, hagytam, hogy párszor átforgassa, majd kikapcsoltam, és hagytam, hogy jól megszívja magát, alaposan be legyen áztatva. Közben egy kisebb lábasban vizet melegítettem, tettem hozzá ecetet és sót, majd addig kevertem a különböző kék festékeket, amíg olyasmi színárnyalatot kaptam, ami tetszett, de a kívántnál töményebbet, szaturáltabbat (világoskék, égszínkék, és búzakék színekből kevertem, attól tartok, soha nem tudom majd reprodukálni).
Hozzáadtam az oldatot mosógéphez, engedtem hozzá még egy kis vizet, a mosógép újra felmelegítette, és átforgatta. Ekkor kikapcsoltam, és pihentettem, majd újra visszakapcsoltam, és felmelegítettem a maximumra az egészet, de innen hagytam hogy a gép leengedje a festékes vizet, és háromszor kiöbílítse az anyagot (a harmadikra már szinte teljesen tiszta maradt az öblítővíz. A gép kicentrifugázta, feltettem a szárítókötélre. Amikor majdnem száraz volt átvasaltam.
A folyamattal a festésen kívül alaposan be is avattam a textíliát, úgy gondolom, nem kell tartanom attól, hogy összemegy későbbi mosásoknál.
(Az eredeti, és a festett anyag).
Most már volt anyagom, amivel elégedett voltam, a következő lépés a szabásminta lesz.
Folyt. Köv. Később találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése