2019. szeptember 26., csütörtök

Térdharisnya...újra

Úgy tűnik, mostanában nem kötök mást, mint 17. századi térdharisnyákat... A látszat csal, bár dokumentálni az ellenkezőjét nem tudom, szóval maradjunk a történelmi zokniknál...
Hagyományőrző berkeken belül a barter csereberék mindennaposak, mégha néha elhúzódóak is...Ebben az esetben én tavaly kaptam Gizus társnőnktől egy kézzel készített kosarat (plusz egy másik igéretét), amiért a férjének kért cserébe egy pár térdharisnyát, amit a 17. századi felszerelésével tud hordani.
Ezekkel a térdharisnyákkal egy baj van...sokáig tart elkészíteni és őszintén szólva, maga  kötés... hát...izé. Nem a legizgalmasabb, na. Az ne mondjam dögunalmas.
Sima szemekkel körbe-körbe...meg sima szemekkel körbe-körbe, és csak néhány szaporítás és fogyasztás szakítja mindezt meg. Még szerencse, hogy ezt pont tudom utazás közben, autóban az anyósülésen is csinálni, mert csak négy körönként egyszer kell a kezemben levő munkára néznem.
Így nyári utazásaink során mégis csak elkészült, és a Győri Barokk esküvőn át is adtam új tulajdonosának, aki örömmel fel is avatta, sőt néhány kép erejéig a modell szerepet is vállalta.

Harisnya: kb 150 gramm zoknifonal
Kötőtű: 2.00 mm
Fotók: Varga Norbert

Nincsenek megjegyzések: