A kérdés több helyről is felmerült az utóbbo napokban. Részben onnan, hogy újra átrendezem a lakást, hogy mindennek helyet találjak. Legutóbb, 11 éve megmozdítottam a dolgokat és a varrós dolgaimat a kicsi szobába pakoltam, már annak is örültem, hogy külön helyiségem volt erre. De a dolgok változtak az évek során, például régóta vágyom egy szövőszékre, aminek az egyik legnagyobb akadálya a helyhiány. ÉS, a tény, hogy a varráshoz itthon tartott "cucc" mennyisége megsokszorozódott. Így arra gondoltam, hogy miközben a lakáson dolgozunk (pillanatnyilag épp a plafon szárad K új szobájában), és amíg sikerül végre kivarázsolnom a telefonomból a Napóleon-kori nappali ruha készítéséről a képeket, írok egy összefoglalót, arról, hogy mihez kb miből mennyit használtam...és ezzel összefoglalom azt is, milyen korokkal, milyen stílusokkal foglalkoztam eddig.
Az elmúlt években sokszor feltűnt mennyivel TÖBB holmira van szükségem a történelmi ruhák miatt. Amíg korábban, ha megtetszett egy anyag vettem 1-2 (max 3) métert, ez a mennyiség már nem sokra lenne elég, legfeljebb egy haslapra vagy egy pár vendégujjra, de egy szoknyára is már csak szűkösen.
Egy Instagram bejegyzésemhez érkezett, és néhány magánbeszélgetésben felmerült kérdés is késztetett arra, hogy számba vegyem a dolgokat. Nem mutatok meg minden egyes elkészített darabot, ami az elmúlt 4 éveben készült, de hozok példát minden stílusból, nem időrendben, hanem abban a sorrendben, ,ahogy elkészültek..
Nézzük hát. Az első történelmi ruha, amit elkészítettem, az 1860-as báliruha volt (jó, gyakorlatilag a bordó csíkos volt, de az anyagmennyiség egyforma volt)
Ahogy korábban szó volt róla, egy egy történelmi öltözékhez nem csak a ruha maga kell, megfelelő alsóuházat nélkül sehogy sem fog mutatni. Szóval ehhez az első réteg egy pár száras alsó és alsóing. Ehhez kb 2,5 méternyi vékony len, vagy pamut kell. Szükség lesz fűzőre, amit rendelni is lehet - az elsőt én is rendeltem, bár azóta már nyugdíjazva lett, és készítettem sajátot, ehhez kb 1 méter merevebb vászon kell és merevítés. Ezután a rácsos krinolin jön, ebben 24 méter krinolinvasat (ami tulajdonképpen egy lapos, rugalmas acélrugót) kell. használtunk még úgy 3-4 méternyi lepedővásznat az aljához, és a vasak beburkolásához, 20 méternyi ripsz-szalagot a függőleges rögzítésekhez, és egy keményebb pántot az övhöz (láttam már olyat is, aki régi bőrövre fűzte fel). A következő réteg az alsószoknya, amihez 5 méternyi duplaszéles (240 cm széles) lepedővásznat használtunk. Az én ruhám alatt 2 alsószoknya van hogy a krinolin karikái ne látszanak át, a második könnyebb, csíkos anyagból készült. A kék taftból 9 métert vettem, amiből végül úgy 6,5 métert használtam fel. A szoknyához 3-szor kellett a hossza (3 x 1,3 = 3,9 méter), ami egymás mellé varrva 4,5 méternyi anyag van a derékpántba hajtogatva. A többi a felső-rész, az ujjak, stb. A maradékot eltettem, majd egyszer talán egy nappali felsőt is összerakok belőle- eddig ez nem jött össze. Még.
Ezután a 15. századi polgári ruhám készült. Három réteg, mindegyik lenből.
A 2. réteg egy világoskék "kirtle" oldalt , az ujja alatt fűzve, ebből nem sok látszik sajnos, pedig imádom az anyagát. A felső réteg pedig még mindig rövid-ujjú, nem jutottam hozzá, hogy befejezzem a felkötött ujját. Mindkét felsőbb réteg 4,5 -5 méternyi 140 cm széles anyagból készült.
A korabarokk (17. század eleje) polgári ruhám. Ez egy nyári változat, a külső réteg lenből.
Az alsóinghez úgy 4,5 fehér vagy nyers színű, vékonyabb lenvászon kell, az alsószoknyához úgy 4 méternyi piros lenvásznat használtam, és körben van rajta úgy 4,5-5 méternyi 5 cm széles csipke. Igazából én úgy 15 méter vékonyabb csipkét használtam, egymás mellé felvarrva. A felső ruha 5 méternyi lenből, és 20 méternyi díszítő-szalagból készült.
A főkötőhöz és a kötényhez egy méternyi maradékot használtam, a kötényre pedig az a cipke került, amin annak idején a fonatos technikát gyakoroltam.
A 15. század végi olasz nemesi viselet.
Az alsóing 4,5-5 méternyi vékony hófhér lenvászonból készült,lenfonalból, kézzel készült csipkével. A ruhához 4-4,5 méter kellett a mintás damasztból, a sötétkék anyagot a csapattársamtól, Gizustól kaptam. Használtam még 4-4,5 méternyit a fonott zsinórból, és milliónyi gyöngyöt.
Készültek reformkori ruhák is. Ezekhez hasonló alsóruházat kell, mint az 1860-as ruhákhoz (alsónadrág, alsóing, fűző). Kell egy zsinóros alsószoknya , amit 2 méternyi lepedővászonból készítettem, és 200 méternyi zsinórból. Van egy sima alsószoknya (3,5 méter anyag), és egy fodros (5 méter anyag).
A ruhához 8 métert vettem, a keresztben futó hajtások sok anyagot felvettek- de megérte.
Az első próbálkozásba "csak" 6 méternyi anyag ment bele.
És végül (de nem utolsó sorban) a regency / Napóleon / Jane Austen korabeli ruhák...
Az alsó ruha (alsónadrág és alsóing) nagyjából ugyanaz, mint a viktoriánus alsóruha, 2,5 - 3 méter, bár mindkét darab kisé hosszabb, mint a későbbi változat. Van hozzá zsinórral merevített fűző (Úgy 1 méternyi vászonból).
Vállas alsóruha, 3-3,5 méternyi vékony pamutvászon:
A fehér ruhához 4,5 méternyi használtam a vékony, apró, rózsaszín pöttyös vászonból.
Az esti összeállításhoz egy felsőruha készült, indiai száriból (kb 5 m hosszú 70 cm széles).
A rózsás nappali ruhához pedig...
6 méter anyagot festettem, de csak olyan 4,5 métert használtam el.
Láthatjátok hát, hogy ezek a mennyiségek messze vannak attól az 1-2 méternyitől, amit civil holmikhoz, "majdcsak jó lesz valamire" alapon szoktam venni. Ha most látok valamit, ami esetleg történelmi ruhákhoz jó lehet, akkor legalább 6 méternyit veszek, ha reneszánsz vagy regency (Napóleon korabeli) ruhához jó, legalább 8-10 méter, ha 18-19. századihoz hó. Ha fehér lenvásznat találok az ócsóanyagosban, megveszem, ami van -ezt az anyagot civil holmikhoz s imádom. Ha olyan vékony fehér pamutvásznat találok, ami alsóruhákhoz jó, 10 métert is megveszek, jó, ha van alapon.
Tudjátok, még fonalból is több kell... 10 deka már egy jó méretű zokniból is elég egy párhoz, a történelmi harisnyákhoz 15-20 deka kell.
Hát itt a válasz arra, miért is kell több hely. Nem is beszélve a tényről, hogy itthon azért a választék sokkal korlátozottabb, nincs olyan textil-negyedünk, mind New Yorknak. Van ugyan néhány- nagyon drága- üzlet, és ugye ott van az I love textil, ahol gyári hibás és / vagy maradék anyagokat lehet találni. rendszeresen vadászom náluk, és a dolgok természetéből fakadóan, ha van náluk valami jó- nem marad sokáig ott. Ha van olyan, amire esély van, hogy használható, azonnal meg kell ragadnom, és láthatjátok, nem kis mennyiséget kell belőle elhozni.
Fotók: Millarca (szivárványos), Varga Norbert és saját, telefonos képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése