Futólépésben

A Mesterségek Ünnepén résztvevőként jelenlenni egy hátránnyal jár... nem igazán tudunk körbejárni, mindent alaposan megnézni.. pedig az ilyen események szerintem legalább annyira kellene arról szólniuk, hogy régi és új barátokkal találkozzunk, lássuk ki hol tart, mit csinál... 

Napokon át ki sem jutottam az új világ kertből.. sőt a sétány túloldalára is nehezen...

  A vásárfiám is a szomszédból származott, csak azt kellett eldöntenem melyik cipőt akarom jobban...

 Csak reggel kezdéskor tudtam egyik nap körbeszaladni, szinte futólépésben... De akkor legalább megtaláltam ezeket a csoda indiai szőtteseket...

 A vendégország üzbegisztán volt... többek között csodaszép nemezelt holmikkal, például ezzel a színes szélesvásznú álomkabáttal lilából...

Vagy ezekkel a kék/fehér edényekkel

Gera Klári nemezkirálynőt nem hagyhattam ki...

 És Borit sem... tudjátok, vannak olyan barátok, akikkel csak évente egyszer-kétszer hasonló rendezvényen futsz össze? Pedig fanatsztikus ember :-)

És persze az új tanítványok... terjesztettem a fonósvírust...

Meg a kötős/horgolóst is...

(Más szóval, aki színes szalagot akar a hajába, horgolja meg magának :-) ) 

És akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre...Kristóf, és Bogi, aki mindazokat képviseli, akikkel nem sikerült fényképezkednem...

Boglárka, aki nélkül, ma is ott ülnék a csomagjaimon, és abban reménykednék, hogy a teleportálás mégis működik valahogy...

És Végül, de nem utolsó hanem legelső sorban Deák Péter, aki az egészet összefogta, irányította, befogadott...

És mindenki más... Andi, Peti, Pityu, István,akinek az árnyékos helyet köszönhetem, Peti, Reni, Attila és Reni, Béla (az a rántotthús fantasztikusan finom volt, és annyira, de annyira jólesett)... jajistenem, kit hagytam ki....

Az a bizonyos pár nap ...Mesterségek Ünnepe

A nyár jött és ment, vele együtt a legjobb szándékaim a Blog rendszeresebb vezetésére... De a mai bejegyzés nem maradhat ki...
A mesterségek Ünnepe holnap nyit, és én felkészültem... tonnányi kézzel festett gyapjúval, fonallal, egy csomó sáltűvel, orsóval, és persze kézzel festett fonallal...
Mindenkit várok holnaptól vasárnap estig.
néhány kép kedvcsinálónak
Baby Alpaca Selyem

Zoknifonalak

Alpaca/Selyem csipkefonal

Még zoknifonal

Vadselyem... elsősorban szövéshez, de bevállalósoknak kötéshez, horgoláshoz is

Szivárvány mindeféle szöszön, mindenféle változatban, minden mennyiségben

Pasztellek..

Még sárgákok is... (Tudom, tudom, de ez annyira sárga, amennyire...)

Mályvák, rózsaszínek, türkizek, petrol... Maris inspirálta színek...

Vámpírakták, a Vámpírok bálja, avagy a vérpiros tündököl

Impresszionisták...

A könyvelő...

Balaton..

Tengerpart

Ez van, amikor a maradék festéket ráöntöm némi maradék szöszre...

És néhány véletlenszerűen válogatott kép, csak úgy...

Ott találkozunk!

Hagyományőrző térdharisnya

A múzeumok majálisán a teljes hagyományőrző viseletben pompázó barátném bogarat ültetett a fülembe... azt szerette volna, hogy öltözékéhez készítsek neki egy harisnyát, de nem akármilyet, hanem korabeli leletek alapján. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok én semmi jónak elrontója...
Nézegettünk régi képeket, leleteket, olvastam leletek leírásait, jónéhány angol leírást korabeli harisnyákról, mindezt hozzáadtam ahhoz, amit én magam tudok a zokni/harisnyakötésről, a számtalan lefordított zoknimintából, és mindezek alapján ilyen lett :-)

A leletek nem voltak egyértelműek, I. Erzsébet korából származó leírások szinte hihetetlenül nagy szemszámú kötéspróbáról beszélnek, egy másik leírás pedig egészen vastag fonalat említ, ezért egy közepes, manapság zoknihoz használt vastagságot vettem.

A felső széle a korai harisnyáknál még visszapöndörödő, de a lustakötést nem véletlenül hívják, angol nevén garter stitch-nek (vagyis harisnyakötő szemnek)...

Gumiszalag akkoriban nem létezett, selyem/bársony szalagokkal kötötték meg a harisnyát. A szalag befűzéséhez lyuksort készítettem.

Akkoriban a rövidített sorokat sem ismerték, ezért mindenképp a sarokbetétes változatot kellett használnom.

A térd/vádli/boka formáját a megfelelő helyeken elhelyezett szaporításokkal és fogyasztásokkal alakítottam ki.

A rövidített sorok hiányában a sarok kialakítása kissé nehézkes, és a maiaknál kevésbé illik a láb formájához, de a történelmi hűség kedvéért ilyen maradt.

Örökség

Már többször említettem itt a blogban apai nagymamámat és az anyukámat, akiktől a kézzel molyolós géneket örököltem... de valószínűleg ez a történet messzebbre nyúlik vissza...

Itt vannak például az anyai nagyszüleim...

A nagyapám, Kőrösi Lajos aki fiatalkorában nyomdász volt, de én már csak úgy ismertem, mint aki a nagymamám által kiszabott és megvarrt cipő-, de méginkább fapapucs és klumpa felsőrészeket szebbnél szebb módon kidekorálta, és a nagymama, Nagy Margit, aki fiatalon is cipőgyárban dolgozott, de nyugdíjas korára pedig ő szállította Kecskemét környékén a legszebb fapapucsokat...

Nekem mindössze ennyi maradt belőlük, egy fél fapapucs felsőrész, és egy olló, amivel a nagypapám utolsó éveiben a bőrt szabta... Később évekig használtam szabásmintákhoz, de egyszer szétesett a nyele, de nincs szívem kidobni... 

Van még néhány festményem, amit a nagypapa festett. Anyukám egyszer az egész tömböt nekem adta, amin elcsodálkoztam, mert ugye, mindig is a bátyám volt a kedvenc a Kőrösi családban... de elosztottuk a képeket egymás között, és csak néhány maradt nálam... Talán egyszer helyem is lesz ahhoz, hogy megfelelő módon kitegyem...

Pünkösdi vásár a várban

Bár ritkán járok vásárokba árusítani, Enikővel úgy döntöttünk az ő orsói, és fából készült dolgai (gombok, sáltűk, és egyebek) és az én színes gyapjúim, fonalaim jól kiegészítenék egymást...
Ráadásul felszabadult némi időm, így két napot töltöttem az Enikőék által készített rokkán fonva... A számítógép elől végre kicsit elszabadulva, emberek között, beszélgetve. Ha csak az eladásért, a pénzért mentem volna, eléggé csalódott lennék, de mivel nem az volt a legfontosabb tényező, élveztem a két napot, és jó néhány dolgot tanultam...

Például azt...
Hogy a legjobb hely sem garantálja a vevőket...
Hogy egyre több hölgy vállalja az ősz haját...
És azt, hogy mindannyiunknak jó esik egy váratlan dícséret...
Hogy lehet szétfagyni, és rákvörösre sülni egy napon belül...
Hogy lehet csak két mellékhelyiség látogatással végigcsinálni egy napot...
Hogy a tény, a legközelebbi mellékhelyiség a Nemzeti Galériában van, és fizetős, nem garancia arra, hogy tiszta lenne, vagy azt,van ott papír, kézmosószer, vagy lehetőség a kéztörlésre/szárításra...

De például azt is, hogy lehet barátságot kezdeni pusztán hajszín alapján...

Hogy tudok két napig egy helyben ülni és fonni...

Hogy igazán jólesik ha egy barátságos arc felbukkan...

A legjobb terv

Is széteshet egyik pillanatról a másikra.

Mindenkinek köszönöm, aki üzent/chat-en, e-mailen írt, a dolgok, úgy nagyjából rendben vannak.

Én annyira, de annyira készültem, hogy újra rendszeresen írok a blogba... Különösen, azután, hogy befejeztem az egyetemet, azt hittem, ha a heti két napot visszakapom majd mindenfélére lesz időm... de  tévedni emberi dolog, mondta a sün, nekem meg azóta sem sikerült utolérnem magam, és akkor jött egy kóbor vírus, egy ronda veszekedés egy bizonyos tinédzserrel, egy összeomló immun-rendszer, és az egész egy olyan betegségbe torkollott, aminek következtében napokig felkelni sem tudtam... őszintén szólva nem voltam ennyire beteg hosszú évek óta, kb a 2009-es tüdőgyulladásom óta.
Mindehhez egy két héttel rövidebb határidő, , a gyapjúnap plusz a hozzá tartozó több napnyi felkészülés, a középiskolai felvételik, azok eredménye, meg az idegbaj egy lusta bürokrata miatt, és egyéb hivatalos teendők... szóval áprilisban vagy rohangáltam, mint egy fejetlen csirke, vagy 15-20 órákat dolgoztam egyhuzamban, hogy mindennel időre készen legyek, és még mindig volt akinek ez nem volt elég.A rekord a 24 óra plusz ki tudja mennyi, amit egyhuzamban ültem a gépnél...

Ez azt is jelentette, hogy a kötés csak jelképes volt, bár némi fonást azért csak bepaszíroztam - igen, az, hogy épeszű maradjak fontosabb, mint enni...vagy akár aludni :-), és mint mindig, egy sor olyasmi is van a tarsolyomban, amit nem mutattam még meg...
Képek és posztok már útban.