Bringás cuccok, másodszor - nyári kiadás

Egy ideje halogatom ennek a bejegyzésnek a megírását, mert... nem sok mindent tudok róla írni. 

Igen, varrtam már egy szett századfordulós bringás cuccot, és írtam is a miértekről és a hogyanokról is, sőt azt is említettem (legalábbis úgy emlékszem), hogy megírtam, hordható próbadarabnak szántam azzal a céllal, hogy készítek egy nyári szettet is- A tavalyi fürdőruhás sztori elég népszerű lett, és erre az évre terveztünk néhány olyan eseményt, ahol a sport és a szabadidő a fő téma, és nem terveztem hőgutát kapni a sötétszürke gyapjúszettben. A csapatból többen tervezték, hogy a korra oly jellemző habos-csipkés fehér ruhát készítenek (a tervek között nálam is ott van, de a sorban nem az első helyeken), és nem akartam nagyon kilógni a csapatból sem.

Már arról is írtam, hogy hogyan tud egy egészen apró dolog (például egy művirág egy kirakatban) hogyan tud elindítani egy gondolatot, egy ötletet, amiből végül egy teljes szett öltözék lesz.

Ez a szikra ebben az esetben egy régi lenvászon asztalterítő volt, ami a Vaterán jött velem szemben. Imádom a kék/fehér aprómintás anyagokat, legyen az kék alapon fehér virágos, vagy fehér alapon kék virágos, minden változatban szeretem. Ez egy fehér alapon apró kék virágos volt, és lenvászonnak hirdették (tudjátok, mit szoktam mondani: Fehér, len, gyöngyházgombokkal- a háromból kettővel kb bármit el tudsz adni nekem

Amint megláttam azt a fehér alapon kék apróvirágos mintát, tudtam, hogy mellényt akarok belőle varrni, és azt is tudtam, hogy azzal a blúzzal tudnám hordani, amit még az év elején, a turnűrös ruha alsószoknyájához használt anyag maradékából varrtam. 

...ezek után már szinte magától értetődő volt, hogy hogy igazán egy fehér lenvászonból készített bringás nacival nézne ki a legjobban. 

Azán megérkezett a lenvászon terítő... és foltos volt, sárgás ételfoltokkal. Láthatóan megpróbálták kimosni, nem túl nagy sikerrel. Először azt gondoltam, oké, csak ki tudom szabni a mellény két elejét úgy, hogy kikerüljem a foltokat, de, amikor feltettem a szabásminta darabjait. egyrészt nem maradt túl sok hely pláne nem annyi, hogy nagyon manőverezni tudjak a darabokkal, másrészt a foltok nagyjából mindenhol ott voltak.

Nyomoztam egy kicsit a neten folttisztító trükköket keresve. Először tömény domestos-szal próbálkoztam, közvetlenül a foltokra locsolva... amik sokkal világosabbak lettek, de még mindig jól láthatóak... Akkor mentem el, és vettem meg mindent, amit a DM-ben találtam.

Az epeszappanból tömény pasztát csináltam, dörzsöltem a foltokat, 4-5-ször kimostam az anyagot, minden alkalommal más folttisztító oldalban áztatva. Nem féltem-e, hogy tönkreteszem az anyagot? Úgy voltam vele, hogy foltosan úgysem tudom használni, akkor meg úgyis mindegy, hát bátran adtam neki. Végül eljött a pont, amikor már nem tudtam, hogy csak képzelem-e a foltokat, a szemem káprázik, a nap és/vagy az árnyékok szórakoznak velem, vagy azok a rohadék foltok még mindig ott voltak.

Ekkor gondoltam úgy, hogy valószínűleg már csak én látom őket, így nekifogtam a szabásnak és varrásnak, ami többé-kevésbé úgy ment, mint a másik három alkalommal (umm, igen, ez a negyedik ilyen mellényem, azt hiszem mondhatom azt, hogy kedvelem ezt a mintát, ugye?), és mint korábban, most is elmondom, hogy igen, van egy egész jó fotósorozatom a varrás menetéről, és meg is írom hozzá a bejegyzést, amint azt a mellényt is befotózzuk (azt hiszem a második volt a sorban). 

A bringás naciról vagy bricheszről szólva, ugyanazt az alapmintát használtam a Black Snailstől, mint a sötétszürkénél.Az anyaghoz... amikor Marci reneszánsz ingéhez rendeltük az anyagot, magamnak is rendeltem 3 métert a nadrághoz, de aztán gondolkodóba estem. Mivel a mellényt újrahasznosított anyagból készítettem, mi lenne, ha a nadrágot is valamilyen régebbi anyagból varrnám? Van a készletemben néhány lenvászon lepedő, még a régi "KGST piacok egyikén vettük. Ezek a piacok a szocialista rendszer utolsó két évtizedében virágoztak, és a volt KGST országból hoztak olyan árukat, amiket boltokban nem kaptunk meg... vettem ott román bőrcipőt, amit aztán rongyosra hordtam, évekig használtam, többször megjárta velem Amerikát. Még most is vannak tiffany-szerű üvegedényeim, poharaim, lengyel pizzástányérom, és egy sor szokatlan holmi... és van néhány ukrán lenvászon lepedőm is. Soha nem használtam őket, mert egyszemélyes ágyra valók, az én ágyamra kicsik, azért őrizgettem őket, hogy egyszer majd varrjak belőlük valamit. Ez az "egyszer" most eljött.

. 

A derekáról levágtam vagy 5 centit (mint a múltkor, tényleg rövid a derekam), és hozzáadtam azt a szélességet, amit csak tudtam az anyagból, hogy még nagyvonalúbb legyen a buggyossága. A zsebek is gombosak, és kivételesen sikerült a gombos sliccet a jó oldalra tennem. A próbadarabhoz hasonlóan, a derekán egy nagy helyett több kisebb hajtást használtam.

Mivel sportruházatnak készült, úgy gondoltuk, akkor ki is próbálhatnánk, hogyan működik sportolás közben...

Tollasozáshoz jó volt...

Hullahoppozáshoz is,

és arra is, hogy megszökjek a cirkusszal. 

Szabásminta: Black Snails

Foto: Norbert Varga @Bodeszphoto

Férfi történelmi (reneszánsz) ing

Ez a bejegyzés leginkább dokumentációs célokból írom. Már készítettem történelmi inget a jobbik felemnek, és nem ez sem tér el sokban, bár próbáltam a szabáson javítani. 

Az inget csapattársamnak/barátomnak/táncpartneremnek, Mártonnak varrtam, lenből, amit a Bublákovo - tól vettünk.

Mivel a férfiinget gyakorlatilag többszáz évig nem sokat változtak, ugyanazt a négyzetekből sé téglalapokból álló szabásmintát és elveket használták a varrásukhoz a 15. századtól a 19. század elejéig. 

Ezek a férfiingek a történelmi öltözékek alapjai. A legalsó rétegnek hazsnálták, gyakran még alsónadrág helyett is, elég hosszúak, hogy csak úgy a két comb közé begyűrjék őket, sőt hálóingnek is. Épp ezárt gyakran cserélték és mosták őket (csak kérdezzetek meg egyszer a kisérletről mosdásról és a tiszta ingekről az egyik rendezvényünkön). 

Ezeket az ingeket rendkívül hatékony anyagfelhasználással, négyzetekből és téglalapokból varrták. Az alap szabásmintát Morgan Donner tutorialja és Marci régi inge alapján készítettem. Külön kérdés volt, hogy textilgombokat vagy megkötőket szeretne rá, és ő a megkötőket választotta. 

Szokás szerint a hosszú, belső varrásokat varrógéppel varrtam, az anyag szélét, a gallért és a mandzsettákat kézzel öltöttem le. 

Viszonylag rövid projekt volt, élveztem a munkát, és még azt is sikerült megmérnek, hogy menyi időt vett igénybe (úgy 12-13 órát). 

A modell (a megrendelő) Nagy Márton

A fotókat Varga Norbert @Bodeszphoto készítette.

UPK 2023, Rosendhal

Már majdnem utolértem magam az elmúlt néhány év újévi Szerencsepulcsijával (és a dokumentálással).

Aki egy ideje már olvassa a blogot annak ismerős a koncepció, ha nem, mondjuk  ITT (amivel épp azt is realizáltam, hogy az ötlet, vagy ma már hívhatjuk hagyománynak 12 éves az idén), de évente úgy legalább egyszer emlegetem, amikor valójában meg is kötöm. Így nagyjából egy tucatnyi újévi pulcsim van, többnyire pirosak. 

Az alapvető szabály, hogy nincs szabály, mindenki magának hozza meg azokat. Én úgy döntöttem, hogy számomra a szerencsepulcsi domináns színe piros, január elsején elsőként fogok hozzá, olyan korán, ahogy csak tudok (vagyis, ha fent vagyok éjfélkor, akkor rögtön éjfél után, ha nem, akkor reggel az az első dolgom, de úgyis értitek) és nem kötök mást, amíg nincsen készen, kivéve azokat az eseteket, amikor olyasmit kell kötnöm, amit nem kell néznem (pl moziban vagy autóban). 

Az elmúlt években egyre tovább tartott befejeznem őket, egyet félre is tettem a befejezés előtt, és a kizárólagosságot sem tartottam be olyan szigorúan. De a tavalyi év végén mindent befejeztem, , és megfogadtam, hogy az idén aztán betartom a saját szabályaimat (úgy is volt, az idei tétel befejezve, blokkolva, csak a fotózásra vár). 

Ezt 2023 január 23-án kezdtem el. A mintát már akkor kinéztem magamnak, amikor a DROPS-nak lefordítottam (megnéztem, 2017-ben volt), bár akkor is tudtam, hogy a DROPS Merino Extra Fine helyett a DROPS Florából akarom megkötni. Bőven van a Flórából a készleteimben, így csak a megfelelő dobozt kellett levennem, és kiválogatni a gombolyagokat.

A kardigánt szokás szerint a leírás szerint kötöttem, a karöltők aljáig, utána határozottabban fogyasztottam és szaporítottam a derékvonal kialakításáig, és hosszabb mandzsettát kötöttem az ujjára. Ugyanakkor a minta jól megírt és a diagramok mintái egyszerűbbek, mint, amilyennek látszanak.

Fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto

Minta: Rosendhal by Drops

Fonal: DROPS Flora

U.i: Nem vagyok mérges a fotókon, csak piszok hideg volt :-) 

Reneszánsz, kétszer is

 Ú reneszánsz ruhára vágytam :-)

Azt is mondhatnám, szükségem volt egy újra, de igazából vágytam is rá. Igen, a kék megvan, de mint szinte minden történelmi ruhám 1) siettem, amikor készítettem, 2) nem volt elég jól átgondolva, 3) úgy készítettem, hogy nem igazán tudtam, hogy mit csinálok. Ettől függetlenül szeretem azt a ruhát, és sokat is használtam.

Láthattátok a velencei karneválról készült képeken, járt Veronában Júlia erkélyén, és a visegrádi palotában is visszatérő vendég volt. Én azonban nőből vagyok, ráadásul szeretem a ruhákat, a textileket, szeretek varrni, és még fogytam is épp annyit, hogy a ruha másképp álljon rajtam, és folyton rálépjek az aljára. NEM igazán kell megindokolnom egy új ruhát, de azért volt néhány :-)

Hónapokig kerestem megfelelő anyagot, különösebb siker nélkül, ezt a kis darab mentazöld anyagot, egy kis boltban találtam. Maradék volt, épp annyi, amennyi szűkösen elég egy "gamurra"-hoz, ha az ujját másból készítem. Úgy emlékeztem, van egy darab sötétzöld bársonyom, és a kettőből ki tudok hozni valamit, akkor is, ha az egész nem kék... 

Mire hozzá tudtam fogni a ruhához, már csak kevés időm maradt, kapkodtam is vele, ami meglátszik az első változaton. 

Nem, nem annyira rossz, próbáltam a testet méretre igazítani, de hát az segítség nélkül nem igazán megy. 

Azért rajtam volt, és táncoltam is benne az eseményen, amire eredetileg szántam.

De nem voltam elégedett, így az történt vele, ami annak idején a kék ruhával is.. teljesen szétszedtem, és megpróbáltam, amit lehet kijavítani. Eredetileg Margot's Pattern mintájával kezdtem, ás úgy tűnik (pláne most, hogy másik mintájánál is hasonló problémába futottam), hogy a szabásával gondok vannak. Igen, részletes leírás van az elkészítési útmutatóban arról, hogyan kell próbánál igazítani, de... talán az én alkatom más, mint amire a minta készült...

A testrész nagyon széles volt. Mivel merev vászonnal béleltem, amit többször le is varrtam, nem igazán tudtam a háta közepén megbontani, de vagy 2 cm- kivettem a háta/oldalvarrásból és az elejéből is. 

A vállpántot is sokkal keskenyebbre vettem. 

Az ujjánál nem tudom az eredeti mintát hibáztatni. bár ÓRIÁSI volt de persze nem tudtam az egyszerűbb ujjaknál maradni. Flancosabbat akartam, ahol a "hasítások" hangsúlyosabbak. Már itt is említettem, talán többször is, hogy a reneszánsz hasogatott ujjak valamiért a szívemhez nőttek, és későbbi ruhákba is igyekszem becsempészni, ahol csak lehet, így talán egyértelmű, ha már a reneszánszról beszélünk, még, ha az idő rövid is, bonyolultabb ujjat választok, ugye? 

Ugyan kb ekkor jöttem rá, hogy az a zöld bársony, ami a készleteimben lapul sárgás, világos árnyalat, és rendesen üti a brokát mentazöldjét, Gizus barátom kisegített, előásott egy petrolos árnyalatú zöld bársonyt a készleteiből nekem. 

Persze az ujjak első változatával sem voltam elégedett, úgyhogy azokat is szétszedtem, újravarrtam, ezúttal gyöngyökkel. Sok-sok gyönggyel. 

Az új változattal sokkal elégedettebb vagyok, bár máris tudom, mit változtatnék, ha anyagom és időm lenne egy még újabb változathoz.

Végülis, úgy gondolom, nem szégyen valamit megcsinálni, és tanulni belőle. 

Photos: Norbert Varga @ Bodeszphoto

Századfordulós bringás cuccok, 2. rész: Piros bringás pulcsi és egy "osztott szoknya"

Nem szeretem a "retró" kötésmintákat. Tessék, kimondtam. Az az igazság, a "retró" ruhákat sem kedvelem, már ha a retró alatt az 1915 utáni ruhákat értjük (néhány , tényleg csak NÉHÁNY, egészen különleges darabot kivéve, de ez másik történet). 

Mindenesetre, térjünk vissza a kötéshez. Az 1915 és 1970 közötti újságokból, magazinokból származó kötésminták számomra "furák". Látom, hogy miért vonzódnak hozájuk sokat, különösen azok, akiknek amúgy is bejön annak a korszaknak az öltözködése, de nem nekem valók. 

Azonban az 1890-es években divatos kerékpáros pulcsik elöntötték a történelmi ruhákkal foglalkozók világát. Mindenki készített, vagy vásárolt ilyet.

Addigra már terveztem, hogy a mi "századfordulós" korszakunkat kicsit kitágítsam, visszafelé, az 1890-es évek felé, és készítsek kerékpáros ruhát is. Ráadásul, közeledett az év vége, és meg kellett terveznem az azévi újévi szerencsepulcsimat. 

Nos, ha már olvasod a blogot egy ideje, tudod mi az, ha nem, akkor... Mindannyian tudjuk, hogy aki bármilyen kézműves dologgal foglalkozik, különösen azok, akik kötnek vagy horgolnak, a karácsony előtti hónapokat ajándékkészítéssel töltik, de januárban lazíthatunk, és másra is fókuszálhatunk, ezért valaki a Januárt kinevezte az "önző kötés hónapjává", amikor is magunkak kötünk (vagy készítünk dolgokat). Akkoriban kezdett el Angela barátnőm újévi szerencsehozó pulcsit kötni, és ott van a mondás: "Kezd, ahogy folytatni szeretnéd" vagyis olyasmi(ke)t csinálj az év első (néhány) napjában, amivel az év további részét szeretnéd tölteni. Mindezeket összekombinálva támadt az ötletem, hogy január elsején elkezdek egy új pulóvert és arra koncentrálok. Hozzávéve, hogy a kínaiaknál a piros a szerencse színe, az én újévi szerencsepulcsim piros. Az évek során a dolgok kissé fellazultak. Volt idő, amíg semmi mást nem kötöttem, amíg az újévi pulcsi el nem készült, olyan is volt, hogy három nap alatt abszolváltam a feladatot. Ugyanakkor, csak Chris volt itt társaságnak, és csak a kötés és a fonás volt a hobbim. Mostanában már nem vagyok egyedül, néhány régi hobbimhoz is visszatértem, újak is beéptek a képbe, többet is utazom, így nem tudok csak egyetlen pulóverre koncentrálni (például ha autóban ülök, muszáj olyasmit kötnöm, amire nem kell kell ránéznem), néha akár hónapokig - sőt még hosszabb ideig - eltarthat, hogy befejezzem azt a pulcsit, sőt, olyan is volt, hogy be sem fejeztem (legalábbis nem abban az évben, amikor elkezdtem. 

 Nos, mi köze a bringás pulcsinak az újévi szerencsepulcsihoz? Kitaláltátok.  2021-ben úgy döntöttem, hogy az újévi szerencsepulcsim egy ilyen bringáspulcsi lesz. Elolvastam a Isabela Pitcher Victorian Dressmaker könyvében leírt mintát, találtam más, az interneten ingyenesen elérhető mintákat, amiket szintén tanulmányoztam, és jónéhány ilyen pulcsit is megnéztem, majd úgy döntöttem, hogy a pulcsit a leírások helyett saját kútfőből kötöm meg. 

Jól van, most fonal kellett. Eredetileg a DROPS Soft Tweed fonalából terveztem, de egyelőre piros színben nem gyártják. Ráadásul a lakás tele van fonallal, szó elkezdtem a készleteimben kutakodni, és ezt találtam:

Nagyjából megfelelő vastagságú, és nagyjából megfelelő mennyiségű volt, egyetlen hibával. NARANCSSÁRGA  volt. Amíg a hajam vörös volt imádtam a narancssárgát, különösen ezt a rozsdás, égetett narancs árnyalatot, amilyen ez a fonal is. Igazából hiányzik is a ruhatáramból, de ha bármilyen sárga van rajtam, a hajam egészen sárga színűnek látszik, énmeg úgy nézek ki, mint egy háromnapos hulla. De ugye, fonalfestő (is)vagyok (egy sor más dolog mellett), így felmotringoltam a fonalat, és beleszuszakoltam egy lábasnyi piros festékbe. Az eredmény két különféle árnyalat-váltás, az egyik a fonal eredeti 2 szál narancs/1 szál sötétszürke összesodrásából származó spirális effektus, és a kézi festésből adódó árnyalat-variációk keveredését hozta.

És végre elkezdhettem kötni...

Ami hihetetlenül hosszú és unalmas folyamat volt. Az a rengeteg 1 sima / 1 fordított bordásminta körben, nem beszélve az óriási ujjakról, amiből egy-egy annyi kötést (és fonalat) igényelt, mint a teljes testrész.

Tudom, hogy talán nem a történelmileg leghitelesebb módszer, de a testet körben kötöttem, csak a karöltőknél választottam szét az elejét és a hátát. A két ujját síkban kötöttem, de visszagondolva, azt is körben kellett volna. 

Megkötöttem hát a darabokat, és szépen azonmód, darabokban elpakoltam az egészet egy fiókba. Ahol ottmaradt, hónapokig. Nem, igazából évekig. Néha ugyan felmerült bennem, hogy jópofa lenne egy őszi / téli századfordulós eseményen bringás cuccban megjelenni, de... ehh, nem is tudom mi volt az oka az időhúzásnak. A kézi varrás? Elismerem, sok kötőshöz hasonlóan, mostanában olyasmiket kötök szívesebben, amihez nem kell, vagy minimális varrás kell, de mégiscsak varrónő (is) vagyok. Semmi bajom a varrással, sőt, a kézivarrással sem. Talán, mert a fonal kissé eresztette a színét? Kapkodhattam a festési folyamattal, és nem fixáltam a festéket elég jól, de tudom, hogyan lehet rajta segíteni, akkor? Tényleg nem tudom.

Egészen addig, amíg pár hónapja az AmericanDuchess egy hasonló pulcsit posztolt az oldalán, és úgy tűnt, éppen befejezős kedvemben voltam (korábban félbehagyott projekteket fejeztem be sorban), így előástam a darabokat a fiókból, feltúrtam a dobozaimat megfelelő gombokért, és összeraktam. A vállán az ujja hajtásainak elrendezése nem volt egyszerű, volt pont, ahol HAT réteg kötött anyagon kellett átvarrnom, de megoltottam. Utána beletuszkoltam az egészet ecetes forróvízbe, mahd a levendulás samponommal újramostam, és kifektettem száradni.

Tartottam attól, hogy a nyaka szűk lesz, utálom a szűk, magasnyakú ruhákat, de a reméltnél job lett, bár, ha még egyszer kötném, a nyakát egy gondolatnyival szélesebbre hagynám. Ugyanígy keskenyebbre kötném az ujja alsó részét, de kb ennyi. 

Az osztott szoknyáról (nadrágszoknyáról) szólva, azok, a térdnadrághoz hasonlóan a Rational Dress Movement (a racionális öltözködési mozgalom) eredménye, amikor is a nők olyan ruhákat akartak felvenni, ami a korábbiaknál szabadabb mozgást tettek lehetővé, például lovakon, és még inkább a kerékpárokon. 

Az osztott szoknyáknak sok változata van, némelyik elején egy panel van, ami félregombolható, másikon egy hosszan levarrt nagy hajtás, megint másokon mély hajtások rejtik a tényt, hogy a darabnak két szára van. 

A TV-ben is láthatunk néhány példát az egyik nevezetes Amalia True a The Nevers sorozatban (az a sorozat remekül indult, nagy kár hogy a benyelte a Wheedon botrány és a me too, de ez egy másik történet.) (Ha bárki tudja, hol találok ilyen zöld csíkos szövetet, ne tartsa magában!) 

Az 1899 című sorozat főszereplője is ilyet viselt az epizódok többségében (ez is egy olyan sorozat, amit idő előtt kaszált el a Netflix) . 

Mindenesetre...

Az enyémet a Truly Victorian szabásmintája alapján varrtam, különösebb módosítások nélkül, csak a derekából kellett pár centit levennem, és a szárakat egy kicsivel megrövidítenem.

Valójában 2023 utolsó hónapjaiban kezdtem el, arra gondolva, milyen jópofa lenne a közös hagyományőrző korcsolyázáson felvenni, de az eseményt nem rendezték meg, és más dolgok kerültek előtérbe, így alja felhajtás és derékpánt nélkül hevert a félbehagyott dolgok között hónapokig. Viszont felbukkant az esemény, ahol a némi sporttörténelemről kellett beszélnem, különös figyelemmel a kerékpározásra és a repülésre, és úgy gondoltam, ha már a pulcsit befejeztem, ideje lenne ezt is befejeznem.

Bob barátnőm is hasonlót készített magának a lovaglós ruhájához, és neki is remekül áll. Talán jobban is, mint nekem. 

Nadrégszoknya szabásminta: Truly Victorian

Pulóver: az enyémet fejből kötöttem, de a Victorian dressmaker könyvben vagy a Ravelry-n van pár hasonló.

Modell fotók: Norbert Varga @Bodeszphoto.

Bringás cuccok

 Nem, persze, hogy nem modern holmikról van szó, hanem a századforduló korából, amit késő viktoriánusnak, korai edward-korabelinek is hívnak

Igen, ez nem a kedvenc korszakom, évek óta mondogatom, és évek óta dolgozom azon, hogy fogást találjak rajta. És bár még ma is, ha megkérdeznek, hogy egy egy 18. századi eseményre vagy egy századfordulósra megyek/ öltözök fel szívesebben, szemrebbenés nélkül választanám a korábbit, azt hiszem, talán már látom a fényt az alagút végén (bár lehet, hogy csak a szembejövő vonat az).  Mindenesetre sokkal elégedettebb voltam, és sokkal jobban érzem magam a padlizsán színű szettben, ami ugyan kissé korábbi (1898-as), mint a kijelölt korszakunk (1905-1906), de ahogy manapság is hordunk néhány éves, vagy akár néhány évtizedes holmikat is, akkoriban is biztosan történt ilyesmi. 

Ugyanakkor, amikor kutatni-való témát kerestem, ellenállhatatlanul vonzott a repülés kezdete, ami persze nem meglepetés, gyerekként apám gyakran tartott a témában előadásokat, és az olyan nevek, mint a Montgolfier fivérek, Otto Lilienthal, a Wright fivérek vaagy Bleriot nekem éppolyan ismerősen csengett, mint másoknak a Hamupipőke vagy Hófehérke- Azonban, amikor elkezdtem a témában olvasgatni, és azon gondolkodni, hogyan tudom átadhatóvá tenni, egy másik olyan témába, és divatstílusba botlottam, aminél olyan volt, mintha hazaérkeznék: ez volt a kerékpározás és az 1890-es évek női kerékpáros öltözetei. 

És persze, kiderült, hogy a két dolognak, igenis van köze egymáshoz, sőt a repülés, a repülőgép fejlődése szorosan kapcsolódik a kerékpárokhoz, ugyanis a Wright fivérek, akik az első igazi repülőgépet alkották igazából kerékpárgyárosok voltak. 

Adjuk hozzá, a végtelenül bolondos, ugyanakkor kedves (azt ne mondjam cuki) ruhák, amik azért alakultak ki, hogy a nők is közlekedhessenek kerekeken, és nem csoda, hogy elvesztem. 

Nem is tudom mióta terveztem kerékpáros ruhát varrni magamnak, talán 2019  óta, de az biztos, hogy 2020-ban már volt anyagom és szabásmintám hozzá, csak éppen időm nem, ugyanis a COVID években őrült sokat dolgoztam, utána meg más (például a 18. század) került előtérbe.  

Ugyanakkor a tavalyi századfordulós fürdőruha nagy siker volt, döntés született arról, hogy a sportok nagyobb szerepet kapnak, az 1898-as padlizsán színű szettem sikeres volt, munkaügyben meg nem állok olyan jól, vagyis kell valami kapaszkodó, szóval nem volt több kifogásom halogatni. 

Egy osztott szoknyával (vagyis nadrágszoknyával) kezdtem, de egy másik projekt miatt leálltam vele, amikor már csak az alja felhajtás és a derékpánt hiányzott róla. Volt egy kézzel kötött sportpulcsim is, évek óta darabokban, úgy döntöttem hát, nem csak ezt a két darabot fejezem be, hanem csinálok még egy mellényt és egy térnadrágot is, hogy a szett teljes legyen. 

Most koncentráljunk a térdnadrágra ("bloomers") és a mellényre

A "bloomers" a bő szárú, buggyos ballon-nadrág az 1850-es években bukkant fel, amikor Amelia Bloomer akarta népszerűsíteni, a "Racionális öltözködés mozgalmán" belül, ami a nevéhez hűen a nők öltözködését kívánta praktikusabbá tenni. 

Azonban a divat egyrészt nem lett igazán népszerű, másrészt ahogy jött, pár éven belül el is tűnt. Később, amikor a kerékpárok egyre népszerűbbek lettek, a nők pedig az otthonukon kívül is dolgoztak, és egyre többet mozogtak, egyre hajlandóbbak voltak a modern életüknek megfelelőbb módon öltözködni. 

A nadrágot a Black Snails szabásmintájával kezdtem, de először is, vagy 3-4 centit kivágtam a csípőrészéből, mert ránézésre tudtam, hogy a rövid derekammal (plusz azzal, hogy nem kedvelem a magas derekú nadrágokat) nagyjából hónaljig felérne. A szárát is rövidebbre vágtam és átrendeztem a hajtásokat, az egy-egy nagy hajtás helyett körben kisebb hajtásokat kapott, tettem díszítő pántot és gombokat a szabásvonalba illesztett zsebekre. 

A szettet tulajdonképpen hordható próbadarabnak készítettem, hogy kitaláljam a nadrágszoknya és a térdnadrág titkait és trükkjeit. Az anyag I Love textile-es olcsó szövet, ami csíkos volt... keresztben csakos. Namármost, tanult varrónőként, aki egy olyan gyárban tanult, ahol sok nagy márkának, többek között a Hugo Boss-nak is gyártottak van néhány dolog, ami rendesen beakadt. Például a szépen eldolgozott belső oldal, és a szálirány fontossága, a láncfonal és a vetülék különbsége, hogyan viselkedik az anyag, ha így vagy úgy szabják. Ebben az esetben, ha függőleges csíkokat akartam, akkor keresztben kellett szabnom, és ez meglátszik. Talán csak én látom, de én bizony látom a térdnadrágon és a nadrágszoknya esésén is, de egyébként mindkettő elég jól összeállt.

A mellényt a nadrágszoknya maradékából szabtam, ugyanazt a Black Snail mintát használtam, mint a padlizsán színűhöz, de most az állógalléros, egysoros gombolású változatot.

Ahogy talán már említettem, ez még csak nem is a második hanem legalább a harmadik mellény, amit ebből a szabásmintából készítettem, és nem az utolsó. Egy varrását elég részletesen fotóztam, amint hozzájutunk, hogy azt az öltözéket befotózzuk, hozom. 

És persze, legközelebb, jönnek a részletek a nadrágszoknyáról, és utána a szetthez tartozó pulcsiról is. 

Patterns: Black Snail

Fabric: I Love Textil

Pictures: Bodeszphoto

Készletfogyasztós kihívások - Csináljam-e, vagy sem?

Csak jár az agyam... képek nélkül.

Már legalább egy évtizede hatalmas méretű fonalkészletem van, és méretes készletem, fonnivaló szöszökből. Elég sok anyagom is volt, már akkor is, nagyját még Amerikából hoztam haza, azután is vettem ezt-azt, miután hazajöttünk, de ez sokszorosára dagadt, miután történelmi ruhákkal kezdtem foglalkozni. A hogyanokba és miértekbe nem megyek bele, korábbi bejegyzésekben elég sokminden benne van erről. 

Mindig azt mondtam, nem vagyok hajlandó rosszul érzeni magam amiatt, hogy mennyi fonalam/anyagom van, mert nem olyan pénzt költöttem rá, ami mondjuk a villanyszámlára kellett volna, segített valamivel jobban érezni magam, amikor a béka hátsója alatt voltam, és a nehéz (pénztelen) időket is segített átvészelni. 

Azonban kezdem úgy érezni, hogy elértem a szaturációs pontot, a készletek elérték a SABLE méretét (Stash Amassed Beyond Life Expectancy - vagyis, akkora készlet, amit már a várható élettartama alatt a tulajdonosa nem fog tudni feldolgozni). 

Mindenesetre, időről időre belebotlok készletfogyasztó kihívásokba, mint pár éve volt a "30 yard", amiben 30 méternyi anyagot kellett feldolgozni, mielőtt újat lehetett venni, vagy hasonló volt kötésre is. Egy-egy ilyen alkalommal arra gondoltam, bele kellene vágnom, de aztán egy sor ellenérv bukkant fel. 

Az egyik, hogy épp amennyire képtelen vagyok bármilyen rendszerességre az életemben (amikor még "rendes" állásban dolgoztam a halálom volt, hogy minden egyes átkozott nap fix időben kellett ott lennem, ha volt feladatom, ha nem. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem tudok dolgozni, akár 16-20 órát naponta, vagy 26 órát egyhuzamban, ha arra van szükség. De ugyanígy nem bírom, amikor megtiltanak valamit. Például alapvetően nem eszem sokat, jól elvagyok akár kevés hússal, vagy kenyér nélkül, de abban a pillanatban, amikor egy diétában azt mondják ezt vagy azt tilos... na onnan csak azt akarom... szóval, ha azt mondjuk, nem vehetek fonalat, akkor a legközelebbi alkalommal, amikor egy boltba jutok, ahol fonal is van, tuttira lesz olyan, aminek a színébe vagy az anyagösszetételébe beleszeretek.

Másodszor, mennyire lenne "fair"? Mármint a varrj el xx méter anyagot... Ági barátnőm csinálta a 24for24 kihívást, amiben 24 méter anyagot kellett elvarrnia 2024-ben.. És tudjátok mit? Abban a kupac fehér alsóneműben, amint az utolsóelőtti bejegyzésben mutattam, több, mint 24 méter anyag van. Ugyanakkor itthon nincsenek anyagbolt-negyedek, nincs olyan utca, mint a londoni Goldhawk Road, ahol gyakorlatilag bármihez találhat az ember anyagot, Most is, január óta keresek egy reneszánsz ruhához akár csak nagyjából megfelelő anyagot, de hiába. Ezért, ha olyasmit találunk, ami egyszer, valamire jó lehet a történelmi ruhák terén, le kell csapnunk rá, akkor is, ha nem azonnal lehet rá szükség. Vagy legalábbis én lecsapok rá. És mivel történelmi ruhákról beszélünk, nem kis darabokat viszünk haza. Igen, vagy 27 méternyi anyagot ahsználtam el azokra az alsócuccokra, , és aztán elmentem, és vettem kb ugyanannyit abból a szép hímzett/madeirás batisztból, mert nemcsak alsóruhára remek, hanem modern, nyári cuccokra is, és a modern ruházat épp olyasmi, amivel egy ideje többet szeretnék foglalkozni. 

Így, ha a kötés terén többnyire oké is lennék, azt nagyjából tudom "könyvelni"abban már nem vagyok biztos, hogy tudnék, vagy akarnék minden egyes megvett méter anyagról elszámolni. 

Ráadásul ott van a tény, hogy óriási félreértés, hogy ha az ember elköti a fonalainak egy részét, vagy megvarr egy rakás anyagot, akkor több helye lesz (kivéve persze, ha másnak varrja/köti). Nem, nem lesz. NEM LESZ. Igazából az elkészült darabok TÖBB helyet foglalnak. Egy megvarrt ruha több helyet foglal, mint a hozzávaló anyag, szépen laposan összehajtogatva, egy megkötött pulóver több helyet foglal, mint a hozzávaló fonal, ha az szépen, rendben, szorosan össze van pakolva. 

És hogy számolok el azzal a fonnivaló szösszel és fonallal, amit eladásra festek? Ugyan jócskán visszavettem a festésből, csak az évi két Gyapjúnapot csinálom, azért még mindig veszek fonalat és szöszt festésre, és időről időre el is adom a kézzel festett fonalat- Ugyanígy van olyan anyagom is, ami remek alapanyag történelmi ruhákhoz, de pl nem az én színem, de megvettem, mert egyszer valakinek csak jó lesz, ezekkel hogy számolok el? 

Mindenesetre nézzük csak... Az biztos, hogy NEM fogok (és nagyjából lehetetlen is lenne) egy kiinduló, alapleltárt készíteni, sem a fonal sem az anyagkészleteimből... de megpróbálok kevesebbet behozni belőle, mint, amennyit elhasználok, de hát, semmire nincs garancia.

Ahogy már mondtam, a fonal és a kötés oldalon elég jó vagyok, különösen az idén. Ugyan tavaly még spájzoltam az Alpaka (DROPS) akcióban, az idén januártól február végéig semmit nem vettem, és akkor is 2 db, egyenként 50 grammos zoknifonalat, mert.. igen, mert beleszerettem a színébe. Végre átrángattam magam az idei újévi piros szerencsepulóveren, a hétvégén az utolsó szemet is leláncoltam, az utolsó szálat is elvarrtam. A készleteimből használtam többféle szürke és piros árnyalatú fonalat, az úgy 400-500 gramm zoknifonal. A baj az, hogy, ha egy évig tartanám a havonta egy pulcsi tempót, az sem látszana a készleteken, legalább 3-4 évig. Titokban abban bízom, hogy egyszer csak fel tudom állítani a szövőszékemet, és akkor meglódulhat a fonalfelhasználás üteme... 

Az anyagkészletekre vonatkozóan... nincs leltár, és nincsenek ígéretek, legfeljebb az, hogy meglátom mit tudok tenni. Ahogy említettem, például, abból a hímzett anyagból is bespájzoltam... De húzzuk meg itt a vonalat, és nézzük, lefelé, vagy felfelé indulnak a dolgok innen.  

Ti mit gondoltok? Van valami javaslatotok? Tanácsotok? hozzátennétek valamit?