Mi a Péntek?

Ez a Mi a Péntek bejegyzések különkiadása, ugyanis, általában olyasmiről írok bejegyzést, amint az Interneten találtam, de ma nem egy, hanem két olyan dolgot hozok, amit firenzei boltok kirakatában találtam.

Ugye, amikor Olaszországra gondolunk, többnyire az jut eszünkbe, milyen jó a kaja (különösen a pizza), és milyen jó a divat (különösen a bőráruk, a lábbelik). 

Namármost életem legrosszabb pizzáját ... igen, Olaszországban ettem, vagyis a Vatikánban (ahol, mellesleg a legvizezettebb és legdrágább Coca Colát is ittam), és a két legrondább cipőt is Olaszországban láttam, kirakatban.

Sajnos, nem jegyeztem fel sem az üzletek nevét, sem a lábbelik árát, de higgyétek el, a belvárosban, elég csicsa, "elegáns" üzletek voltak, és az áruk sokszáz Euróra rúgott. 

Az átlátszó műanyag szandál azokra az ólcsó cipőkre emlékeztetett, amit olyan gyerekek hordtak akár medencés, akár természetes vizes strandon, akik úszás helyett gyalogoltak a vízben és a lábukat féltették valamilyen sérüléstől.

A magasszárú fehér cipő pedig a kismama- vagy gyógycipőkre emlékeztetett, amit olyanok viseltek, akiknek sokat kellett talpon lenni...  

Ne értsetek félre, semmi bajom a fehér cipőkkel, a magasszárúakkal sem, a fűzősekkel sem, vagy akármivel, de ezeket így együtt csak piszok rondának láttam. 

Erre a hétre ennyi, a jövő péntekre keresek valami igazán szép ruhát, rendben?