2021. január 16., szombat

Csíkos kardigán

Szóval volt már bakancsom, zoknim, kesztyűm, és belebotlottam egy ruhába, aminek odavoltam a szabásáért (bármilyen egyszerű is volt), de nem volt csak.... kitaláltátok, rózsaszínben. Kellett valami, amivel hűvösebb őszi napokon is tudom viselni a ruhát, tudtam, hogy eljött egy kardigán ideje. 
Valami egyszerű, könnyen viselhető darabot akartam. 
És persze, mi másból, mint zoknifonalból. A dolgok jelenlegi állása szerint soha az életben nem kötöm el a zoknifonal-készleteimet... sem. 
És mi menne jól a rózsaszínhez? Oh, a szürke. Ráadásul az a helyzet, hogy a szürke elég jól megy az ezüst hajamhoz is.  
Előástam némi szürke fonalat a készleteimből, meg egy kis rózsaszínt, és az Instagramom tanusága szerint, június elején kezdtem kötni. Nem volt minta, csak egy egyszerű, fentről kezdett átkötős kardigán, V nyakkivágással, csak úgy fejből. Semmi faxni. 
Persze, a néhány jellegzetes alapelem, mint például a hosszú mandzsetta megmaradt, és azt szerettem volna, ha illink a kissé lagenlook-os stílushoz. 
Főleg utazóskötős darab volt, többnyire N autójában kötöttem (igen, a vírus ellenére is sikerült néhány kilométert beletolni a számlálóba, leginkább a nyári könnyítéseket kihasználva).  
Az egyik ujját Olaszországba oda, a másikat visszafelé kötöttem. Ott nem nagyon volt tű a kezemben, többnyire tátott szájjal bámultam ki az autóból, és mutogattam, ide vagy oda: Látod AZT??" "ODA nézz!" meg ilyenek.  
Végül néhány hétre (vagy inkább hónapra) félre kellett tennem, mert elkevertem az utolsó pár gombolyagot. Vadásztam a turkálóban, hátha felbukkan hasonló, és amikor végre beletörődtem, hogy valami hasonlót használok, és kitalálom hogy fejezzem be, előkerültek (Csak mert valaki úgyis megkérdezi: az egyik Olaszországban használt táskám oldalzsebében maradtak... de végülis minden jó ha a vége jó). 
Igen, mert ezt is megkérdezi majd valaki: a derékvonal után elég agresszíven szaporítottam, a lagenlook egyenetlen vonalaival akartam játszani, így lett kissé lefelé ívelő az alsó széle)
És aki azt hitte, ezzel vége a rózsaszín korszaknak, révedett. Van még, ahonnan ez jött, de előbb, majd mást mutatok még. 
Fotók: Norbert Varga
Fonal: Ismeretlen eredetű zoknifonal a készleteimből. (a szürke és a rózsaszín is)
Kötőtű: 3 mm. 
 

1 megjegyzés:

fenci írta...

jajj, ez nagyon jó lett!igazán passzol a szivszerelmem (a szürke) a rózsaszinnel mutasd meg azt is, hogyan kötöd meg! légyszi