Tanárnő kérem, én készültem! (heti fonós, vagy mi...)

Iskolás koromban utáltam készülni. Felkészülni az órákra, leckét írni, meg ilyeneket, nem szerettem. Mostanában azonban úgy találtam, hogy, a készülés meghosszabbítja az örömöt. Amikor pár éve a viktoriánus bálra készültünk, a megelőző hónapok, a várakozás, a táncok tanulása, a ruhák elkészítése miatt számomra az egész kaland nem csak az adott este pár órájáig tartott, hanem hónapokig.     

Ráadásul bizonyos dolgok elkészítésében minél inkább "visszamegyek", annál inkább érzem, hogy az enyém... 

Igen, elmenni egy műhelybe, és egy kész fonalból szőni valamit, önmagában is remek dolog, de olyan fonalból szőni, amit én festettem, sőt én fontam.... minden mással összehasonlíthatatlan megelégedettséget jelent számomra. 

Nos, jól tudjátok, hogy odavagyok a színekért, az örökös szerelmemet a piros iránt, a mostanában tomboló rózsaszín korszakot (nyugi, van még egy csomó mutogatnivalóm ezekből a színekből is), de január közepe van, én meg utálom a telet. Amúgy nem sok zöldet hordok, de ilyenkor vágyom a zöldre és a kékekre az öltözködésben is, és mi egyesítené jobban ezt a két színt, mint a türkiz és a petrol? 

Szóval, amikor láttam a szerintem petrol, szerinte fenyőzöld felvetést Ági műhelyében, tudtam, hogy akarok ezzel a színnel (is) dolgozni. És nem kendőt, akarok szőni, hanem olyasmit, amiből valamilyen ruhadarabot készíthetek. Imádom a textrúráját annak a kendőnek, amit évekkel ezelőtt szőttem egyágú, kézzel font fonalból (Jut eszembe, vannak vadiúj képeim róla, szeretnétek látni???)

Így rendeltem némi szöszt Angliából, (amíg lehetett.. vagyis egy rakás szöszt rendeltem festeni, de azokat majd később veszem elő). Egy rovingot kártolt (nem fésült) corriedale-ből, és egy fésült "top"-ot, ami szintén többnyire corriedale, de van benne egy kis csili-vili, és némi szári-selymet. 

Először a kártolt rovingot fontam meg. Tudjuk, hogy kártolt szöszből soha nem fogunk tökéletesen sima, egyenletes fonalat fonni, a célom inkább a konzisztencia volt. 

Ezután a fésült szöszt fontam meg. Mivel nem kártolt volt, hanem fésült, nemcsak egyenletesen volt könnyebb fonni, se az elkészült fonal felülete is simább volt. Az is célom volt, hogy a két különböző szöszt/fonalat nagyjából hasonló vastagságúra fonjam, ami közel hasonló hosszt jelent. Végül is alig 20 méter különbség volt a két motring között (620 és 600 méter a két 100 grammos szöszből). azért ez elég jó, azt hiszem. 

Végül a szári-selyem felét fontam meg (a másik felét meghagytam arra az időre, ha úgy döntök, előveszem a kártolódobomat újra). 

Effekt-fonalként tervezem használni, így sem az egyenletes vastagság, sem a simaság nem volt cél, és imádom az őrült tweed-es hatást. 

A corriedale nem a legfinomabb, legpuhább gyapjú, meglátjuk, hogy a szövet, amit szőni tervezek belőle hogy sikerül. Mindenesetre elég jól néznek ki együtt (is).