2021. január 7., csütörtök

Régi szerelem: PIROS

Ha valaki azt gondolta az előző bejegyzés után, hogy itt már csak rózsaszín cuccot lát majd, az nagyot tévedett.  Nem mondok én le a régi nagy szerelmemről a PIROSRÓL sem. 

Kislánykorom óta szeretem a pirosat, gyerekként is sokat hordtam, olyannyira, hogy apukám egyik kollégája piroskának is hívott. Mostanra meg kiderült, hogy az ezüst hajamhoz talán még jobban áll, mint a vöröshöz. 

Amióta szövésre adtam a fejem, szerettem volna piros sálat. Igazi pirosat, nem pirosasat, de olyat, aminek a lánc és a vetülékfonala is piros. 

Ne,m csoda, hát, hogy teljesen bezsongtam, amikor megtudtam, hogy Ági műhelyében az egyik szövőszéken igazi piros felvetés lesz. Annyi tervem lett hirtelen, hogy akár be is költözhetnék oda. 

Azonban elsőre valami egyszerűbbel akartam kezdeni. A gyapjúnapról maradt ez a motring több piros árnyalattal festett gyapjúfonalam. Tudtam, hogy nem tartogatom a következő vásárig, magamnak szövök belőle valamit. 



Van még egy egész doboz mindenféle fura fonalam is, hívhatjuk effekt fonalnak is. Fogalmam sincs miért, kötéshez egyáltalán nem használok ilyesmit... de most a kezembe akadt egy kis gombolyag ezüst színű fonal, amiben rövidebb vastag ezüst/fekete szakaszok voltak.


Tényleg nem akartam túlbonyolítani a dolgokat. Sima vászonszövést, időről időre az ezüst szállal megdobva. 

Fonalfestőként és fonóként, szeretem az egyszerű szövéseket, ahol a fonalé a főszerep. 

Nemcsak ezért, hanem úgy érzem az életem amúgy is elég zavaros, és rendszertelen, nekem kell, hogy legalább a szövés legyen egyszerű és rendezett. Most legalábbis. 
Már az is elégedettséggel és örömmel tölt el, ha dobálhatom a vetélőt balról jobbra, jobbról balra. 
És az is, ha egyszerű, szép környezetben láthatom a kendőmet. 
Szövés közben szerettem nézni, ahogy az alig eltérő piros árnyalatok játszanak egymással. 
És, milyen egyenletesen oszlottak el az effekt fonal vastagabb részei, egészen kevés segítséggel. 
Kivételesen nem lőttem túl a hosszával sem. Mindig hajlamos vagyok "csak a biztonság kedvéért" 20-25 cm-rel hosszabbra szőni a kendőimet, mint ahogy valójában kellene, de ezt sikerült pont a jó hosszúságban tartani. 
Nem túl hosszú, nem túl rövid. 
És még néhány kép, mert nem tudok betelni velük. 







Fotók: Norbert Varga
Fonal: Peony67 handdyed

Nincsenek megjegyzések: