2026. június 27., szombat

Özvegy Ráthné kiegészítői

Az özvegyünknek már volt megfelelő alsóruhája (alsóing, alsónadrág, fűző, ingváll, alsószoknyák) mielőtt ebbe a projektbe fogtunk volna (más szóval, azt használtam, ami már megvolt), de még így is szüksége volt néhány apróságra, hogy az öltözéke teljes legyen. 

Például egy övre, amit Ora Lin ingyenes mintájából készítettem (ha már itt tartuunk, van a készítéséről egy You Tube videó is, bár én nem kézzel, hanem többnyire géppel varrtam. Néhány éve a Waspie Corset-jét is megvarrtam, de a rövid derekammal, mindig aránytalannak éreztem a testemet benne, és úgy gondoltam, egy olyan öv, ami csak lefelé ívelt jobban állna (így is volt).

Volt nálam egy francia, antik selyem esernyő, amit még a születésnapomra vettem a Vintedről.

A kalaphoz az alapot, ami egy valódi Girardi kalap, a Vinted-ről vettem, kicsit átgőzöltem, hogy ne legyen olyan magas, és tollakkal, és selyemvirággal díszítettem.

A csipkekesztyűt is a Vinteden vásárolta,

És végül, egy kis bolerót/köpenyt viselt, amit egy Etsy-ről vásárolt szabásmintából varrtam.

A bársonyos dombornyomású szürke anyagot a Vinteden találtam, első látásra beleszerettem, de eleinte nem tudtam mit készítenék belőle. Ez a kis pelerin/köpeny elég vagánynak tűnt, bár végül csak kis darabot használtam az anyagból.

A sőtátszürke, majdnem fekete tiszta gyapjú szövetet az I Love Textilnél vásároltam. Ez például egy olyan szerencsés alkalom volt, amikor csak beballagtam, és megkérdeztem a fiatalembert a pult mög9tt, hogy tud-e valamit, ami illene a meglévő anyagomhoz, és csak úgy hátrafordult és leemelte a tökéletes tekercset a polcról.


A teljes összeállítás így néz ki.

Ó, el kell mesélnem a fülbevalókat. Tudtam, hogy vennem kellett volna valami egyszerű fekete gyöngyöt, de beteg voltam, elfoglalt, és... mindegy is, a lényeg, hogy elfelejtettem. Amikor a rendezvényre készülve öltöztem, a dobozaim között molyoltam, kerestem valamit, ami jó lehet, hiszen azt a pókos fülbevalót, amit a századfordulós cuccaimhoz általában viselek (abban a pár évben nagy divat volt mindenféle tücsök-bogár), szomorú özvegyként mégsem vehettem fel, ugyebár. Szóval, ahogy a dobozaimban kutakodtam a kezembe került ez a sötétszürke-majdnemfekete füli. Ahogy megláttam, eszembe jutott,hogy az egyik csapattársamtól kaptam, de akkor nem emékeztem, és azóta sem emlékszem, hogy kitől is. Évek óta őrizgettem, de ezek a fülbevalók végre megtalálták a feladatukat.






Nincsenek megjegyzések: